Csángó konferencia Bákóban: szekuskitaláció a román eredet

A moldvai csángók fiatal képviselője a második világháború utáni pápák enciklikáiból válogatta ki a kisebbségekre vonatkozó részeket, és megállapította, hogy a Vatikán ebben az időszakban erkölcsi kötelességnek tekintette a kisebbségekkel való törődést függetlenül attól, hogy ezek milyen arányt képviselnek az egyházon belül.
A konferencia másik meglepetését Varga Andrea budapesti történész szolgáltatta, aki több mint tíz év bukaresti levéltári kutatás eredményeit összegezve jelentette ki: Dumitru Mãrtinaº könyve, mely a hetvenes években a csángók román eredetének tézisét vitte be a köztudatba, a Szekuritáté dezinformációs szolgálatának a műve. Egy feljegyzés szerint Mãrtinaº ezredesi rangban szolgált a Szekuritáté 0544-es dezinformációs szolgálatánál. Varga szerint a moldvai római katolikus papok közül sokakat hálózott be a Szekuritáté, és egyesek még ma is a hírszerzés szolgálatában állnak. Megjegyezte, sikerült azonosítania a politikai rendőrséggel együttműködő papok nyolcvan százalékát, de nem áll szándékában afféle boszorkányüldözést indítani, csupán ismerteti a jelenséget.
A konferencián először nyelvészek kerülgették meglehetősen nagy ívekben a veszélyeztetett nyelvet, és az ehhez kapcsolódó nyelvpolitikák kérdéseit. A hallgatóságnak elsőként Meinold Arens müncheni kutató fűtött be megállapításaival. Arens arról beszélt, hogy a római katolikus egyház jelentős szerepet vállalt és vállal jelenleg is a csángók asszimilációjában, és az egész moldvai közösséget részben vagy teljesen asszimilált magyar közösségnek tekintette. Az egyházak élénken bíráló szavait kérte ki magának Vladimir Peterca bukaresti teológiaprofesszor. „Engem csak románul tanítottak meg a szüleim, akkor mi az én nemzetiségem?” – tette fel a retorikus kérdést az egyházi személyiség. Szavaira egy Magyarországon szolgáló egykori diáktársa és paptársa, Ioan Ciuria válaszolt, elmondván, hogy jól ismerte Peterca családját, a szülei még magyarul beszéltek. „Az elmúlt évek tanulsága alapján az eredetviták ösvényén nem jutunk messzire” – jelentette ki Diószegi László, a Teleki Alapítvány igazgatója, próbálván visszaterelni a vitát a tudományosság terére. A konferencián a Bákó megyei prefektúra is képviseltette magát Ramona Chirilã igazgató által, aki az esélyegyenlőség fontosságát hangsúlyozta, és közölte, hogy az Unió a diverzitás megtestesítője, melyben felértékelődnek az identitáskérdések.
Az uniós művelődési miniszterek egy 2003-as nyilatkozatát idézte Lakatos Mihály, a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Határon Túli Főosztályának vezetője is. A dokumentum egyértelmű választ adhatott azoknak a jelen lévő helyi újságíróknak, akik azon rágódtak, miért tervez Bákóban konferenciát a magyar minisztérium. Lakatos szerint a kisebbség-többség vitákban mindig a többségé a nagyobb felelősség. Svájc példájával igazolta, hogy a többségnek is megéri a törődés. Az ottani németség a más népek státusának rendezésével azt nyerte, hogy kimaradt két világháborúból, és felvirágoztatta az országot.