Az elviselhető árak őre

Milyen folyamatok generálják a gázszolgáltatók által bejelentett áremelés szükségességét?

A helyzetet az idézi elõ, hogy a belsõ gáztermelés csak a körülbelül évi 18 milliárd köbméterre tehetõ hazai szükségletek kétharmadát biztosítja. A fennmaradt egyharmad rész orosz importból származik, az importár alakítására pedig egyetlen hazai hivatalnak sincs ráhatása. Az árat az orosz fél és a romániai importõr közötti szerzõdéses jogviszony keretében határozzák meg. Ezek azonban nem rögzített árú szerzõdések, az árképzés egy bizonyos képlet alapján történik, amit a kõolajtermékek világpiaci árának emelkedése alakít. Korábban hat-kilenc hónapra követte a világpiaci ár emelkedését a gázár emelkedése is, ma már szinte azonnal megy a gáz a kõolaj után. Ez történt most is: nõtt az importgáz ára, s ennek következtében mozdul el felfele a gáz általános árszintje is.

Milyen mértékû világpiaci áremelkedés teszi szükségessé az E.ON gázszolgáltató által megfogalmazott 12 százalékot?

Nehéz ezt konkrétan megfogalmazni, mert a hatóság nem az igények szerint, hanem saját elemzései alapján dönt. Mi az alapján meghatározunk egy árat, miszerint ezer köbméter gáz ára 370 dollár, ám a szolgáltató jelzi, hogy ezen az áron már képtelen beszerezni a gázt. A szolgáltatóknak viszont be kell mutatniuk a beszerzési számlákat, mi pedig indokolt esetben utána igazítjuk a hazai gázárat. Azért szerencsés, hogy az általunk elõirányzottak közel legyenek a piaci történésekhez, hogy minél kisebb mértékû legyen a korrekció. Ha most nem vennénk figyelembe az E.ON kérését, elképzelhetõ, hogy egy következõ szakaszban elkerülhetetlenné válik egy még nagyobb szintû emelés. Alkudozásnak nincs helye, elemezzük a helyzetet, és rövidesen döntünk.

Milyen költségelemekbõl áll össze a gázár?

Három komponensbõl tevõdik öszsze a gáz ára. Az elsõ termék, azaz a gáz tényleges beszerzési ára. A következõ a szállítási költség, ami a 90 százalékban állami tulajdonban lévõ Transgaz vezetékeinek igénybe vételével alakul ki. Végül pedig a szolgáltatási költségek, amelyek a településeken lévõ hálózatokat üzemeltetõ szolgáltatók költségei. Az utóbbi két komponens hatóságilag szabályozott tevékenység, hatóságilag szabályozott áron. A hatóságunk minden költségelemet vizsgál, és azt is szabályozzuk, hogy a szolgáltatók milyen nyereségkulccsal dolgozhatnak. Ha az adott idõszak nyeresége meghaladja azt adott mércét, a következõben visszavesszük, hogy a fogyasztó semmiképp ne károsodhasson.

Mekkora az engedélyezett profit?

Nem éri el a tíz százalékot.

Indokoltnak tekinthetõ az E.ON érvelése, miszerint 55 millió lejes veszteséggel kell számolnia az elsõ negyedévben?

Ha az importárak hasonló ütemben növekednek – esetenként már 400 dollárt is meghaladó árakról beszéltek –, reálisnak tekinthetõ. Mi azért ennél valamivel optimistábbak vagyunk.

Van-e lehetõség a hazai olcsóbb gáztermelés növelésére?

Úgy tûnik, nagyjából ez a maximális szint, amit a hazai termelõk biztosítani tudnak. Lehetne viszont növelni a rendelkezésre álló mennyiséget a fogyasztás csökkentésével, a nagyobb fogyasztói odafigyeléssel. Különbözõ kormányprogramok révén is igyekeznek ösztönözni a hatékonyabb felhasználást.

Mibõl fakadnak azok az ellentmondások, amelyeket különbözõ kormányzói tényezõk fogalmaztak meg, miszerint uniós elvárás a gázárak nyugati szinthez való igazítása?

Nem ellentmondás ez, csak értelmezési kérdés. Az elõcsatlakozás szakaszában Románia számára csak azt szabták meg, hogy küszöbölje ki az elõnytelen versenyhelyzetet. A célt tekintve ez nem valósult meg, de egyelõre nem is valósulhat meg, mivel nem szándékunk szabadjára engedni a gázárakat. Ha megtörténne, számításaink szerint azonnal 70 százalékkal ugrana meg az ár. Nekünk pedig elsõdleges célunk elviselhetõ szinten tartani a fogyasztói árakat.