Nem tejel a csatlakozás?

Antal Attila, a Hargita Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság helyettes szerint az Unióban a nagyüzemi tejtermelés az általános, ott a napi átlag tejhozam gazdaságonként 4257 liter, ez Hargita megyében csak 21 liter, de országos átlagban Romániában már csak 9,2 liter. Ráadásul miközben az Unióban összesen 880 387 termelő van, addig Romániában 1 028 529 foglakoznak ezzel. A háztáji gazdaságok nem tudják teljesíteni az uniós szabványok követelményeit, a tizennyolcezernél több Hargita megyei tejtermelő közül mindössze hat rendelkezik erre vonatkozó engedéllyel.

Szabálycsaták

“Az európai uniós szabályok nem segítik a háztáji gazdaságokra épülő tejtermelést” – jelentette ki Antal Attila. Szerinte az egy-két tehenes háztáji gazdaságoktól nem szabadna elvárni, hogy megfeleljenek az ipari termelésre berendezkedett farmok állat-egészségügyi és élelmiszerbiztonsági szabványainak. Szerinte a tej minőségileg akkor is megfelelő lehet, ha kézzel fejik, a gazda lakásának fürdőszobája elégnek kellene lennie ahhoz, hogy biztosítsa a gondozó-fejő személy tisztálkodását, nem szükséges két tehén miatt az istálló mellett is külön helységet létrehozni erre a célra. Ugyanakkor a konyhában a megfelelő hűtőszekrény is elég az esti fejésből származó tej tárolására reggelig, amíg azt a begyűjtő központba viszik. A Hargita Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság több javaslatot tett a változtatásra, kérve, hogy a sajátos termelési szerkezetet vegyék figyelembe a szabványok átvételénél, de az Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság nem válaszolt a megkeresésekre.  
Másképp látja a problémát Ferenczi Ferenc, a hatóság Hargita megyei igazgatója, aki szerint csak húsz vagy annál több tehén tartása esetén kell az uniós szabványoknak megfelelő tartási körülményeket létrehozni, engedélyt kiváltani a tejtermelőnek. „A kevesebb állattal rendelkező háztáji gazdaságok a polgármesteri hivatalok által kiállított őstermelői igazolvány alapján működnek. A körzeti állatorvos minősíti ennek mellékleteként az állattartás körülményeit, tehát szó nincs arról, hogy a nagyüzemi tejfarmok ellátottságát követeljük az egy-két tehenes gazdától” – tette hozzá Ferenczi.
Kifejtette: az uniós szabványok nem a tehéntartás körülményeit, hanem a feldolgozásra, vagyis kereskedelmi forgalomba kerülő tej minőségét szabályozzák. Romániában 2003 óta csak az egymillió csíraszám alatti tejet szabad feldolgozni, az uniós norma előírásai szerint viszont ez a szám már nem lehet nagyobb négyszázezernél. A Hargita megyében termelt tejnek 65 százaléka felel meg pillanatnyilag az egymillió alatti csíraszám elvárásnak, és ennek mindössze 45 százaléka, az összes feldolgozott tej kevesebb, mint egyharmada az európai szabványoknak.
Nem kötelező a könnyen tisztítható, trágyaelvezető árokkal rendelkező, megfelelő almozású istálló, a takarmány és a trágya külön kezelését lehetővé tevő berendezkedés, ám ezek hiányában nem lehet megfelelő tisztaságú tejet fejni. Mindenki a lehetőségei szerint tarthatja az állatait, ám ezek teje nem kerülhet feldolgozásra, ha nem felelnek meg a minőségi előírásoknak. A tej minőségét elsősorban a feldolgozóknál ellenőrzik, de ha hibát találnak, a begyűjtő központokat, illetve a gazdákat is megvizsgálják.

Megélhetési problémák

Azt azonban mind a ketten elismerik, hogy elismeri, hogy súlyos szociális kérdéssé válhat a szabályok alkalmazása. „Hargita megyében a tejtermelésből közel húszezer család kereste meg idáig legalább a havi minimálbért. Ha ők a formálisan alkalmazott szabályok miatt januártól nem értékesíthetik a tejet, az már nemcsak a tejipar, a feldolgozók gondja, hanem súlyos szociális kérdés is lesz. Ha az európai termelési átlagot vesszük alapul, mindössze 93 termelő maradhat talpon, egy kisebb városnyi ember viszont megélhetés nélkül marad” – mondta Antal Attila. A Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság szerint azonban ez a gazdájúk felelőssége is. “2003 óta tudjuk, hogy milyen feltételek várnak ránk, a döntéseket azonban a politikum hozza meg, és a szigorítások bevezetését hol a választások, hol pedig a lobbizások miatt mindig halogatták. Ha fokozatosan vezethettük volna be, lett volna idejük felkészülni a termelőknek. Másfelől ők is tudták, hogy mi vár rájuk, de ami nem kötelező, és pénzbe is kerül, azt szívesen elkerüli az ember. Félő, hogy a kivárásnak és a halogatásnak súlyos ára lesz” – mondta Ferenczi Ferenc.