Minőségi fehérborok a Küküllők vidékén

Azt tartják, a szőlészetben van női és férfimunka: a metszést és a kötözést a nők végzik, a karózást és a mélykapálást pedig a férfiak. A permetezés szintén férfimunka, a zöldlevelezés női. A szüret viszont a munka ünnepe, hiszen akkor gyűjtik be az egész évi fáradozás eredményét. Az értékesítés elég nehézkes, hiszen nincs palackozási, címkézési lehetőség, ezért mindenki úgy adja el a borát, ahogy tudja: alkalmi vevőknek, visszajáró klienseknek – a borturizmus még gyerekcipőben jár a Kis-Küküllő mentén. De aki igazán szereti a szőlészetet, az nem is annyira a haszonért végzi, sokkal inkább szenvedélyből – állítják a Kis-Küküllő menti gazdák.

Küküllők vidéke:
a minőségi fehérbor hazája
A borivásnak megvannak a maga szabályai: bort például éhgyomorra nem szabad inni. Kortyolva, nyugodtan kell fogyasztani, ízlelve minden cseppjét, érezve a benne rejlő napsugarat, a virág illatát, a szőlő ízét, zamatát. A bort tisztelni és szeretni kell, éppen ezért mértékkel szabad csak fogyasztani. Ezt valamennyi Kis-Küküllő menti szőlőtermesztő gazda tudja. Többségük beleszületett, apáiktól, nagyapáiktól tanulták a szőlőtermesztést, a bortermelést. De sokat tanultak a borversenyeken, előadásokon, tapasztalatcseréken is, melyeket az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben a régióban szerveztek a szakemberek.
A Küküllők vidéke Romániában a minőségi fehérbor hazája – állítja Kovács Adorján, a balázsfalvi Szőlészeti és Borászati Kutatóállomás főmérnöke. A szakember az Agrárvilágnak elmondta, a magas savtartalommal és egyéb, a pezsgő előállításához szükséges alapanyagokkal rendelkező küküllőmenti borból az egyik legjobb pezsgőt készítik Európában. Ennek ellenére a szőlészetben mostoha körülmények uralkodnak: bár megfelelő törvények már léteznek Romániában, a változások egyelőre csak papíron történtek meg. „Kutatásra nem jut pénz, a szőlősgazdákat nem támogatják, csak a nagytermelőket. Az utolsó órában vagyunk, tele nehézséggel, és meg kell majd állnunk a helyünket az Unióban is” – figyelmeztet a szakember, aki a Magyar Borakadémia tagja.

A borturizmus
fejlesztése a cél
A borturizmus első hírnökének tartja magát a vidéken Péterfi Sándor, aki Balogh Gyulával közösen nyitott néhány éve borpincét Kelementelkén, a kultúrház pincéjében. Az épület érdekességét az is emeli, hogy Petőfi Sándor állítólag itt fogyasztotta el utolsó vacsoráját, de megfordult az épületben Jókai Mór is. A pincét a két szakember európai minták alapján rendezte be a kulturált borfogyasztás számára. Korondi cserepek, háziszőttesek, gyertyák, hagyma- és fokhagymakoszorú, lopótök és a bortermelés elengedhetetlen kellékei teszik hangulatossá, turistacsalogatóvá a pincét. Az ötven-hatvan tagú csoportoknak hatféle minőségi, leginkább a vidékre jellemző bort mutat be a szakember, a megfelelő borkorcsolya kíséretében. Péterfi szerint is nehéz ma a romániai bortermelő helyzete, hiszen az állam alig segíti a kis- és középgazdát. A legnagyobb csapást a szőlészetre a 90-es évek hozták, amikor felszámolták a nagy szövetkezeteket. A gazdák visszakapták szőlőiket, de nem voltak kellően felkészülve a szőlőtermesztésre: sem a tudásuk nem felelt meg, sem anyagi lehetőségük nem volt. Így sokan kivágták a tőkéket, az oszlopokat eladták, a földet pedig bevetették burgonyával. Sütő Árpád borász, a Kis-Küküllőmenti Szőlészeti Társaság elnöke néhány szakember kollégájával megpróbálta megállítani a pusztulást borversenyek, szakmai találkozók szervezésével. Csávossy György egyetemi tanár, a Magyar Borakadémia örökös tagja támogatásával évente szerveznek borversenyt, arra ösztönözve a gazdákat, hogy minőségi bort termeljenek.
Bár még vannak kiküszöbölendő hibák, a változás máris tapasztalható: egyre többen tértek át a minőségi bor készítésére. Olasz rizling, tramini, hárslevelű, királyleányka, fehérleányka, cuvé, merlot, szürkebarát, sauvignon, cserszegi fűszeres található a régió borválasztékában. Literenként csak negyven-ötvenezer régi lejben mérik, de még így is nehéz a borok értékesítése. Péterfi szerint minden borászgazdának saját borpincét kellene kialakítania, külön a krumplitól, káposztától és egyéb, télire eltett élelmiszerektől. Szép kancsóval, poharakkal, háziszőttessel megterített, gyertyával díszített asztal a boroshordó mellett vonzó lehetne a turisták számára. Ugyanakkor szövetkezetet kell létrehozni az értékesítés megszervezése érdekében: közös palackozót, címkézőt, hogy reklámozható, könnyen eladható legyen a bor.
Az Európai Unió elvárásai szintén fejtörést okoznak a gazdáknak, bár Kunszeri Miklós magyarországi borász szerint az erdélyi szőlősgazdák az Unióban is képesek lesznek helytállni. A követelményeket ismerik, tudásukat folyamatosan bővítik, igyekeznek az elvárásoknak megfelelni – véli a szakember.
Náznán Jenő, a Maros Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal igazgatója elmondta, további folyamatos szakmai képzésre van szükség, ugyanakkor elmaradhatatlan a szövetkezetbe való tömörülés, valamint a faluturizmus fejlesztése.

Tilos a direkt termő
szőlőfajták termesztése
Az európai uniós előírások szerint a direkt termő szőlőfajták termesztése – a noah, izabella, konkord, delevári, elvira – csupán saját fogyasztásra engedélyezett. Kereskedelmi célokra csakis az európai nemes szőlőfajtákból készíthető bor, ugyanis az amerikai kontinensről származó direkt termőkből készült nedű metil-alkoholos erjedésű, így káros az egészségre. A csatlakozási dossziéban Románia vállalta, hogy 2014-ig befejezi a direkt termő szőlőfajták kiirtását, és nemes fajtákkal helyettesíti őket. A nemes fajtákat termelő gazdák hektáronként kétmillió régi lej állami támogatásban részesülnek 2006-ban, de a SAPARD-program keretében pályázni lehet nemes szőlőtőkék telepítésére is. Ez utóbbi esetben akár ötvenezer eurót is kaphat a pályázó, és kedvezményes banki hitelhez is folyamodhat.