Csíkbánkfalváról Szocsiba – Interjú Szőcs Emőke sílövővel

– Hosszú és göröngyös út vezetett az olimpiáig. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? Sajnos volt az életedben egy olyan periódus, amikor betegség miatt az is feltevődött, hogy nem folytathatod a minőségi sportot.

– Negyedikes voltam, és a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskolába jártam, amikor az első edzőm, Mihaela Ureche az iskolában járt, és gyerekeket toborzott sífutásra. Jelentkeztem, és ott ragadtam. Először sífutó voltam, de Márton Simon javasolta, próbáljuk meg a biatlont is. Ahhoz, hogy én most Szocsiba utazhatok, több edzőnek is köszönhetem, Mihaela mellett Borbáth Istvánnak és főleg Márton Simonnak köszönhetek nagyon sokat. Hoszszú éveken tagja voltam a romániai válogatottnak, ifiként és felnőttként is képviseltem az országot, a vancouveri olimpia előtt azonban – úgy érzem – igazságtalanul bántak el velem, kihagytak az olimpiai csapatból. Valóban voltak nehéz periódusok, de hál\' Istennek túl vagyok rajta, egészséges vagyok, sportolhatok, csinálhatom azt, amit szeretek.

Szőcs Emőke sílövő
Szőcs Emőke sífutóként kezdte pályafutását, majd hamarosan áttért a sílövészetre. Hosszú időn át a romániai ifjúsági és felnőttválogatott tagja volt. Közben testnevelő tanári képesítést szerzett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, megkapta a magyar állampolgárságot, és két évvel ezelőtt úgy döntött, magyar színekben folytatja sportolói pályafutását.

– Milyen volt az átállás, országváltás?

– Mindig jó kapcsolat volt a romániai és a magyarországi biatloncsapat között. Többször felvetődött, hogy képviseljem Magyarországot. Sokáig nemet mondtam, de a vancouveri olimpia után eldöntöttem, magyar színekben fogok indulni. Az alpesi síző Miklós Edittel ellentétben az én esetemben simán ment az országváltás, a román szövetség nem gördített akadályokat az átigazolás útjába.

– Hogyan sikerült a formaidőzítés, milyenek a magyarországi felkészülési lehetőségek?

– Magyarországon Galyatetőn van egy biatlonpálya, nyári felkészülésre nagyon jó, viszont az a hátránya, hogy keveset tart itt a hó. Erre az idényre sokat készültem egyedül, sokat voltam kinn Ausztriában, voltak hiányosságok a felkészülésben, de összességében jónak mondható. A magyarországi biatlon még nem áll ott, ahol a romániai, így általában ha szakmai kérdésekben fennakadok, mindig Márton Simon segítségét kérem. Egyébként én még mindig a Csíkszeredai Sportklubhoz vagyok leigazolva, tavaly például megnyertem a romániai felnőtt sífutóbajnokságot, és remélem, idén is rajthoz állok a romániai bajnokságokon.

– Hogyan alakult a kvalifikációs folyamat, mikor tudtad meg, hogy ott leszel az olimpiára utazó keretben? Milyen helyezéssel lennél elégedett Szocsiban?

– Sífutásban már tavaly teljesítettem a kvalifikációs szintet. Sokáig úgy volt, hogy én indulok sífutásban és biatlonban is, de ez az utolsó napokban módosult. Csak biatlonban fogok rajthoz állni. Biatlonban érdekes a kvalifikációs rendszer, ugyanis a helyeket országoknak osztják le annak függvényében, hogy hányadik az adott ország a sportági ranglistán. Ezen főleg az utolsó két vb-n elért helyezések nyomnak a latban, és csak az utolsó métereken dőlt el, hogy Magyarország is indíthat sportolót sílövészetben. Minden sportoló álma, hogy kijusson az olimpiára. Ez, úgy tűnik, sikerült. Szocsiban nagyon elégedett lennék, ha bekerülnék az első negyven közé.

Dobos László