– Miért döntött úgy, hogy egy sikeres, sok bemutatóval tarkított évad után másnak adja át az igazgatói széket?

– Igazgatóként viharosnak nem mondható, de munkában, kihívásban gazdag három esztendő van mögöttem. Egy ideje érzem, hogy kezdek belefáradni, kezdek „elhasznált lenni” ebben a munkakörben, és ez nem tesz jót az intézménynek. Emiatt hoztam meg a döntést, beláttam, jobb egy lépést most hátralépni, még akkor is, ha nemrég újabb három évre kaptam megbízatást a színház vezetésére az önkormányzattól.

– Mi volt a célja, amikor elkezdte a munkát, milyen elvet követett tevékenysége során?

– Annak nagyon örülök, hogy lehetőségem volt a saját programomat követni. Kettős funkciót betöltő színházi intézményben gondolkodtam: egyrészt meg akartam erősíteni azt az alkotóműhelyt, ami itt már addig is működött, másrészt gazdagítani szerettem volna a kínálatot, nyitni a helyi közönség igényei felé. Pozitív tapasztalat volt, hogy az intézmény programjában partner volt a fenntartó önkormányzat, és igényes szakmai munkát lehetett végezni a közösség szolgálatában. A fenntartó támogatása ma is ott van a színház mögött, én azonban azt érzem, hogy nem tudom jól végezni a munkámat. Ezért kell legalább egyet hátralépnem.

– A Figura történetében a jelenlegi évadban volt a legtöbb bemutató. Ez a megfeszített tempó okozta a mostani helyzetet és a lemondást?

– Egy ilyen kis társulattal hat bemutató és egy hetedik, elkezdett előadás egyetlen évadra nagyon sok. Aggódtam közben, hogy végig tudjuk-e csinálni. Hiszen ez egy nagyon törékeny rendszer, kevesen vagyunk, és sűrű volt a ritmus. Gyorsulni azonban muszáj volt, mert egy erős repertoárt kellett építeni, új dogokat kipróbálni, keresni a lehetőségeinket, határainkat. Megerőltető volt ez a társulatnak és a műszaknak egyaránt, bebizonyosodott ugyanakkor, hogy a művelődési házban működő intézmények kínálata lassan kezdi kinőni az itteni infrastruktúrát.

– Milyen vezető kell a Figurának?

– Nagyon fontos egy ilyen kis társulat számára, hogy alkotói műhelyként tudjon működni. Legyen saját arculata, sajátos előadásformája. Akit én kerestem az intézmény élén eltöltött három év alatt – és a hiányát a mai napig érzem –, az egy határozott művészeti vezető lett volna, egy olyan rendező, aki saját művészeti programot akar ezzel a társulattal követni. Nem vagyok művészember, ezért akartam elsősorban egy jó rendezőt erre a feladatra.

Az elmúlt években sok jó alkotóval tudtunk együtt dolgozni, de ezek csak egy-egy előadásra szóló együttműködések voltak. Olyan alkotó lenne jó vezetője a társulatnak, aki ezzel a csapattal képzeli el a karrierjét, itt akar hiteles előadásokat létrehozni, és ennek a közösségnek akar általuk a beszélgetőpartnere lenni.

– Emberként milyennek kéne lennie a Figura vezetőjének?

– Ez egy kegyetlen szakma. Az emberi kvalitások sokat nyomnak ugyan a latban, ennél azonban sokkal többet jelent a művészi hitelesség. Az, hogy tudja az illető, mit csinál, milyen színházat akar, hogyan ér el oda. Ha a színész elhiszi, hogy a játéka igaz, az előadás pedig el tud majd érni a nézőhöz, vagyis érdemes a vezetővel menni az általa kijelölt úton, akkor nagyon sok emberi hiányosságon vagy rossz tulajdonságon túl lehet lépni. De a legelső szempont mégis az, hogy az előadás legyen érvényes, erős, tudja meghatni, megérinteni a nézőt. Ha azt érzi a színész, hogy a közös munka „átjutott” azon a képzeletbeli falon, sikerült a nézőhöz eljutni, akkor nagyon-nagyon messze el lehet menni együtt.

– Kevesebb mint egy hónap van hátra a felmondási időből. Hol folytatja utána a pályafutását?

– Június 30-áig ugyanitt. A színházban nem években, hanem évadokban szerveződik a munka. Az évad pedig június 30-áig tart. Ezt az évadot tehát nekem kell végigvinnem és ha szükséges, segíteni fogom a társulat munkáját később is. De nyáron pihenni fogok két hónapig, ugyanúgy, mint a társulat, amelyet ez az intenzív tizenegy hónap eléggé megviselt. A hogyan tovább kérdésre ötleteim vannak, konkrét terveim viszont egyelőre nincsenek.