Vigyázat, románok, jön a veszélyes magyar áram és gáz!

Eszerint az MVM „ellentmondásos” cég, hiszen kapcsolatban áll az orosz Gazprommal, lévén hogy attól is vásárol az erőművek működtetéséhez szükséges földgázt.

Közismert persze, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió kezdete óta az EU megpróbálja elérni a tagállamok orosz gázról való leválását, arra hivatkozva, hogy nem kívánja az orosz energiahordozón keresztül finanszírozni az Ukrajna elleni háborút.

Ebben van is ráció – csakhogy

(Magyarán: vezeték).

Románia azon szerencsés országok közé tartozik, amely szükségleteinek nagy részét képes saját forrásokból kielégíteni, Magyarország viszont közismerten nem.

És mivel azóta sem sikerült olyan alternatív energiaforrásokat találni, amelyek a fenti kritériumok mindegyikének megfelelnének, az életképes alternatíva megtalálásáig marad a Gazprom. Ezt nem a szimpátia, hanem a szükség diktálja.

Ez persze morális szempontból lehet, hogy vitatható, de

Márpedig a román sajtóban megjelent bírálatok jórészt az orosz gáztól való függőséget vetik Magyarország szemére, holott azt aligha jószántából választja olyan körülmények között, hogy Európában jelenleg alig van életképes alternatíva – közben azért ahol lehet, próbál új forrásokat szerezni, például Azerbajdzsánban, de ott is nagy a konkurencia – , az óceánon tartályhajókon átszállított amerikai LNG pedig drága, hiszen azt előbb be kell táplálni az egyelőre szűkösen rendelkezésre álló tengerparti terminálokba, a horvátok pedig megemelték a tranzitdíjat.

Ráadásul ha már bukaresti bírálatokról van szó:

A kitermelés megkezdésének folyamatos, politikai okokból történő halogatása a fekete-tengeri Neptun Deep lelőhelyen csökkentette a rövid távú diverzifikációs lehetőségeket, holott Magyarország már a kezdetektől jelezte, hogy érdekelt az ott kitermelendő román földgáz megvásárlásában.

Igaz,

– holott nem ingyen kérik, hanem kemény dollárban fizetnek majd, ha lesz miért.

De hát természetesen ez is csupán a van rajta sapka-nincs rajta sapka minősített esete, mint a magyarokat érintő kérdésekben mindig.

Amúgy egyáltalán nem lenne ördögtől való az sem, ha a román illetékesek azt mondanák: nem akarják kiadni a kezükből a 3,4 millió fogyasztót ellátó szolgáltatót.

Sohasem lehet tudni ugyanis, hogy a külföldi szolgáltató, amelynek származási országával jelenleg szívélyes a viszony, mikor válik fegyverré a másik ország kezében valamilyen politikai vagy gazdasági természetű vita miatt. Így aztán jobb elejét venni annak, hogy növeljük a zsarolási potenciálját.

Ugyanakkor ezt lehet korrektül is tálalni, hiszen alapvetően észszerű érvről van szó. Más kérdés, hogy van-e olyan hazai szolgáltató – pláne állami –, amely hajlandó és képes lenne megvásárolni és üzemeltetni egy ekkora céget, beleértve a szükséges fejlesztési és karbantartási munkálatokat.

Ehhez ugyanis rengeteg pénz szükséges, Romániában pedig jelenleg abból rendelkezik a legkevesebbel az állam. Olyannyira, hogy még az sem zárható ki, hogy a választások lecsengése után a költségvetési deficit lefaragása és a költségvetés rendbetétele érdekében nem hogy vásárolni nem tud az állam energiaszolgáltatót, de még a jelenleg birtokában levők közül is legalább részben privatizálnia kell néhányat.

Ám

A magyar szolgáltató bejelentkezésére azonnal vészharangot kongatnak, és mivel most éppen kapóra jön az oroszokkal szembeni, sok esetben irracionális szintre tekert ellenszenv, az Erdély elszakítására vonatkozó vádak helyett most ezen a vonalon próbálják meg diszkreditálni a magyar kérőt, és nyomást gyakorolni a román állami vezetőkre a tranzakció meghiúsítása érdekében –

Kezd hasonló lenni a hangulat, mint annak idején, amikor úgy tűnt, hogy az OTP megvásárolja a Banca Româneascát. Akkor a tranzakció már sínen volt, ám a végül a román jegybank indoklás nélkül elutasította annak jóváhagyását.

Egyértelmű, hogy Bukarestben ezt szimbolikus ügynek tekintették: egyrészt szégyennek tartották volna, ha a nevében „Román Bank” magyar kézbe kerül, másrészt viszont

Az ok: Románia identitásának sarokköve a magyarokkal szembeni frusztráció, a tőlük való félelem, így igyekszik ott keresztbe tenni, ahol lehet. Pláne olyan esetekben, amikor ráadásul romániai magyar térnyerésről van szó.

Az MVM és az E.ON közötti lehetséges tranzakció még nem tart ebben a fázisban, de máris érzékelhető, hogy

Az, hogy orosz energetikai kapcsolatokkal is rendelkezik, másodlagos jelentőségű, és inkább csak ürügy.

Nagyjából mérget vehetünk rá, hogy

Hogy stílszerűek legyünk: ez bizony nagyon gáz.