Tűzoltás helyett megoldást várnak a gazdák

Ez aligha tudatosult volna ilyen mértékben a közvéleményben, ha a gazdatüntetés csendben és a legnagyobb rendben zajlik le.

A tüntetés egyúttal megmutatta azt a hatalmas elégedetlenséget is, amely a Bolojan-kormányt övezi deficitcsökkentő megszorításai miatt. Ennek nemcsak az állattenyésztési ágazat a vesztese, hanem a teljes romániai társadalom és gazdaság, amely nehezen birkózik meg az inflációval, a fizetések befagyasztásával és a gyors ütemben romló életszínvonallal.

Az állattartók elégedetlensége ugyanakkor nem új keletű. A mostani válság előzménye 2024 nyaráig nyúlik vissza, amikor Romániában először jelent meg a kiskérődzők pestise. Az Európai Bizottság adatai szerint 2024. július 15. és szeptember 2. között 67 járványgócot regisztráltak. Mivel Románia jelentős szereplő az európai juhágazatban – a hivatalos adatok mintegy 11 millió juhot, 1,5 millió kecskét, illetve 28 exportpiacot tartanak számon –, a 2025-ben sem rendeződött járványhelyzet magában hordozta az exportpiacok összeomlásának veszélyét, ami 2026 nyarán be is következett.

2026 tavaszán újabb csapás érte a romániai juhászatot: juh- és kecskehimlő jelent meg Maros megyében, ahol június elején a kiskérődzők pestise is felütötte a fejét. Több mint 130 juh elpusztult, a hatóságok pedig hozzávetőleg 740 további állatot öltek le a fertőzött gazdaságban. Az Európai Bizottság exportkorlátozása tehát nagyon is valós veszélyekre hivatkozva született meg, miközben

A májusi kormánybuktatás után Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes vette át ügyvivőként a tárca vezetését, és Brüsszelben próbálta elérni, hogy az Európai Bizottság enyhítsen a teljes Romániát sújtó exportkorlátozáson. Tánczos azt kérte az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóságtól (ANSVSA), hogy készítsen olyan hatékony, szigorú és hiteles intézkedési tervet, amely lehetővé teszi, hogy a korlátozások csak a fertőzött területekre vonatkozzanak, a biztonságos térségekből pedig újraindulhasson az export. A Brüsszelnek szánt cselekvési terv végül csak szeptember 11-én, négy nappal a tüntetés előtt került hivatalosan az Európai Bizottság elé. Közben a Bizottság 1,3 millió adag ingyenes vakcinát biztosított Romániának: egymillió adagot juh- és kecskehimlő, 300 ezret pedig a kiskérődzők pestise ellen.

A Tánczos vezette minisztérium tűzoltómunkája jelzi, hogy a korábban el nem végzett teendők egyszerre szakadtak a hatóságok nyakába. Évekig azt hallottuk, hogy több veszélyes állatbetegség ellen nem lehet, nem szabad oltani, mert ezt nem fogadja el az Európai Bizottság. Utólag kiderült, hogy szükség esetén lehet oltani, ehhez azonban határozottabb álláspontot kell képviselni az uniós intézményekkel folytatott egyeztetéseken. A román kormányoknak következetesebben kellett volna képviselniük az ország állattenyésztőinek érdekeit.

• A romániai sertéságazat válsága is intő példa: 2017. július 31-én egy Szatmárnémeti peremén található kisgazdaságban igazolták először az afrikai sertéspestist, a következő esztendőben pedig már közel 900 gócot tartottak nyilván országszerte.

• Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is tart a megmaradt sertéstartó gazdaságok ádáz harca a túlélésért.

A juhexport leállása azonban csak egy a hazai mezőgazdaságot sújtó bajok közül.

Közben pusztít az aszály, elszabadultak az üzemanyagárak, az egekben járnak a takarmányárak, sok helyen pedig a barnamedve és a farkas tizedeli az állatállományt. Egész sor megoldatlan kérdés halmozódott fel tehát a mezőgazdasági tárca háza táján, ahol éppen úgy rendkívül szűk mozgástérrel rendelkező tárcavezető próbál tüzet oltani, mint az egészségügyben vagy a tanügyben.

A bukaresti tüntetés legfontosabb üzenetét ezért nem a kordonokat rángató huligánok és nem is a csendőrökkel vívott utcai csatározások jelentik. Hanem azok a gazdák, akiknek hónapról hónapra drágább az állattartás, miközben egyre bizonytalanabb, hogy lesz-e kinek és milyen áron eladniuk a jószágot. A juhász nem uniós jogszabályokból, minisztériumi közleményekből és hónapokig készülő cselekvési tervekből él, hanem abból, amit megtermel és értékesíteni tud. Ha pedig az állam járványvédelmi okokból bezárja előtte a piacot, akkor az államnak abban is részt kell vállalnia, hogy a gazda túlélje a kényszerű várakozást.

A szeptember 15-i tiltakozás ezért figyelmeztetés. Nemcsak a mindenkori mezőgazdasági miniszternek, hanem az egész bukaresti politikai elitnek. Mert egy ország mezőgazdaságát sokáig lehet toldozni-foldozni támogatásokkal, kártérítési ígéretekkel és Brüsszelbe küldött tervekkel, de ha közben elfogynak azok az emberek, akik hajnalban még kihajtják a nyájat, akkor már nem lesz mit megmenteni. És akkor valóban késő lesz tüzet oltani.