Trump visszatér: Európa lépéskényszerben, a magyarok örülhetnek

pontosan felmérték, hogy Harris, akit az utolsó előtti pillanatban dobtak be, miután kiderült, hogy Biden már alkalmatlan az elnöki tisztség betöltésére, alelnökként óriási felelősséget visel mindenért, ami az elmúlt négy évben történt az országban – és a többség úgy értékelt, hogy a negatívumok vannak többségben a pozitív eredményekkel szemben.

A Harrist hamvasan fiatalos, már-már kislányosan ártatlan jelöltként tálalni próbáló erőfeszítések ellenére az amerikaiak többsége tisztában volt azzal, hogy nem volt képes hatékonyan fellépni a migráció ellen – holott főnöke, Joe Biden konkrétan őt bízta meg vele. Mindeközben

Na meg az, hogy az ideológiai háború jegyében egyes szélsőséges és befolyásos körök jóformán már kriminalizálták mindazokat, akik konzervatívnak, vagy legalábbis mérsékelt liberálisnak tartják magukat, és nem hajlandóak tapsolni az uralkodó szélsőliberális dogmáknak.

Ennek jegyében bélyegezték Trumpot diktátornak, nácinak – ez pedig alaposan visszaütött.

És akkor még ott vannak a világban dúló háborúk, közülük is kiemelten az ukrajnai konfliktus, amelybe a demokrata adminisztráció szinte számolatlanul önti a pénzt, a jelek szerint mérsékelt eredménnyel – bár tény, hogy enélkül Ukrajna nagy valószínűséggel már rég megadta volna magát.

Így aztán nem csoda, hogy Trumpban látták a megoldást, az ipari övezetek munkásai, a fekete és a latino polgárok jelentős számban álltak mellé, holott az ő képviseletüket – ha már úgymond kisebbségekről van szó – a demokraták próbálták kisajátítani maguknak.

Az, hogy Trump nem csupán az elektorok voksaival nyert, hanem a „popular vote”-tal is – vagyis a polgárok többsége valóban rá szavazott –, azt mutatja, hogy a két, már kipróbált jelölt közül – hiszen Harris hivatalban levő alelnökként pályázott egy fokozattal magasabb tisztségre – számos hibája és gyakran túlzó retorikája ellenére még mindig őt tartották hitelesebbnek. Ez pedig határozottan nem állít ki hízelgő bizonyítványt a demokrata jelöltről, illetve az egész Demokrata Pártról.

Az is látszik, hogy

Érdemes arra is kitérni, miért jelezték előre a közvélemény-kutatók azt, hogy a két jelölt fej-fej mellett áll, miközben az eredmény azt mutatja, hogy a csatatérállamokban Trumpban bíztak többen, és máshol is nagy arányban szavaztak rá.

Előfordulhat, hogy a politikailag elkötelezett intézetek így próbálták mozgósítani a demokrata szavazótábort – ami szintén visszájára fordult, hiszen a Trump-szimpatizánsokat még jobban sikerült mozgósítani.

Az országban és a világban tapasztalható problémák miatt most persze minden bizonnyal sokan vannak azok, akik egyfajta messiásként tekintenek Trumpra, akinek elnöksége az azt követő Biden–Harris-éra fényében idilli korszaknak tűnik.

Pedig szó sincs arról, hogy varázsütésre képes lenne egycsapásra megoldani a problémákat.

Persze tény, hogy hatalmában áll csökkenteni vagy teljes egészében leállítani az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat, ugyanakkor várhatóan ez fokozatosan történik majd, hogy ne jelentsen túlzott arcvesztést és érdeksérelmet az ország számára.

A pénzre ugyanis otthon van nagy szükség – már csak azért is, mert elnöksége alatt az America First!, vagyis az Amerika az első! politika folytatása várható.

Az előbbi témában azért, mert ha Trump állja a szavát, és úgy dönt, hogy leállítja az amerikai pénzek beleöntését az ukrajnai feneketlen zsákba, akkor az eddig héjaként viselkedő európai politikusok feladata lenne az ukrán hadsereg finanszírozása – amire egyrészt nemigen van pénz, másrészt az európai választópolgárok zöme is úgy van vele, hogy ha már Ukrajna ennyire veszett fejsze nyelének tűnik, akkor a meglevő forrásokat inkább a saját, hatékony elrettentő képességgel rendelkező védelmi erő kiépítésére kell fordítani az orosz veszedelem ellen.

Az minden esetre biztatónak tűnik, hogy ha már Trump előző elnöki mandátuma idején megkövetelte, hogy a NATO-tagállamok fordítsanak kellő mennyiségű pénzt a saját védelmükre, különben Amerika nem fogja megvédeni őket, akkor

Nem véletlen, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sietett gratulálni Trump győzelméhez – ő is tudja, hogy ahhoz, hogy a lehető legméltányosabb tűzszüneti megállapodást alkudhassa ki, a lehető legjobb viszonyban kell lennie a Fehér Ház új lakójával. Már csak azért is, mert Trump a kampány során az Irán által támogatott terrorszervezetekkel, illetve most már Iránnal is hadakozó Izrael mellett tette le a garast, ami annyit jelent, hogy ha valaki sok amerikai fegyvert fog kapni, akkor az inkább Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök lesz.

Trump America First! elve gazdasági téren nem túl jó hír Európa számára.

Márpedig az amerikai munkahelyek megvédése, illetve újak teremtése a trumpi doktrína szerint várhatóan az európai termékekre kivetett védővámokat is magában foglalja majd, mint ahogy az amerikai gyártókat is igyekszik rábírni arra, hogy telepítsék haza vagy legalább közelebb a termelésüket.

Az EU-nak így a szélsőségesen dogmatikus zöldideológián alapuló, megvalósíthatatlan, de legalább kártékony programok helyett a versenyképesség növelésére, az innovációra és az észszerű gazdaságfejlesztésre kell helyeznie a hangsúlyt – na meg arra, hogy igyekezzen a lehető legtöbb kereskedelmi partnerre szert tenni, illetve megtartani őket a világban.

A demokrata Biden-adminisztráció ugyanis ideológiai alapon valóságos boszorkányüldözést folytatott Orbán Viktor kormánya ellen, ami a vízummentes beutazás szigorításától a kettős adóztatás elkerülését rögzítő egyezmény felrúgásáig tartó intézkedésekben testesült meg.

Egyértelmű, hogy a világ vezető hatalmával szemben állni egy kis ország számára nem jó pozíció, hiszen nagyban csökkenti a mozgásterét és az éredekérvényesítő képességét.

A magyar kormányfő azonban akkor is igyekezett ápolni a jó kapcsolatot Trumppal, amikor az az elvesztett választások után sok, magát haladónak képzelő európai politikus számára gúny tárgya volt, így most kedvező pozícióban van az amerikai-magyar kapcsolatok normalizálásának esélyét illetően.

Nem mintha sok illúziót kellene táplálnunk, mivel Románia a fekvése miatt továbbra is kulcsfontosságú az Egyesült Államok számára. Ha az új, republikánus adminisztráció esetleg nem is szállít majd annyi fegyvert Ukrajnának, mint eddig, azért Washington számára várhatóan továbbra is fontos lesz, hogy Oroszország ne fenyegethessen NATO-tagállamokat, ezért a Washington és Bukarest közötti viszonyt továbbra is ez az érdek határozhatja meg. Bár ha Trump komolyan gondolja az America First! elvét, még az is megtörténhet, hogy úgy dönt, csökkenti a Romániában állomásozó amerikai csapatok létszámát.

Minden esetre

Ugyanakkor a nemzetközi problémák kezelése mellett (vagy előtt) Trumpnak meg kell küzdenie a demokratákhoz kapcsolódó, vélhetően egyes hírszerzési köröktől sem független mélyállami körökkel is, amelyek az első elnökségét megnehezítették.

Összegzésképpen elmondható: Trump győzelme egyértelműen fordulatot jelent, ugyanakkor az, hogy az ideológiai alapú politizálást az önérdeket szem előtt tartó, gazdasági szempontokra alapozó politika váltja fel, minden bizonnyal számos súrlódásra ad majd okot a világ különböző országaival.