Balogh Levente
2017. július 06., 22:312017. július 06., 22:31
2017. július 07., 10:242017. július 07., 10:24
Ha valaki komolyan azt gondolta volna, hogy a tavaly az Egyesült Államok elnökévé választott Donald Trump Vlagyimir Putyin orosz elnök lekötelezettje vagy az oroszok embere, a csütörtöki varsói események nem igazán ezt a forgatókönyvet látszanak beigazolni.
Az ugyanis, hogy Trump a kampány során az Oroszországgal való viszony javítását ígérte, még nem jelenti azt, hogy fel kívánja adni országa európai állásait. Ezt mutatta meg azzal is, hogy varsói beszédében bírálta Moszkvát, amiért kísérletet tett a közép- és kelet-európai térség destabilizálására, egyúttal ígéretet tett arra, hogy országa megvédi európai szövetségeseit.
Hogy ezt nem önzetlenül, nem holmi pátosszal, párás szemekkel előadott hangzatos eszmék nevében, hanem országa érdekeinek a legmesszemenőbb figyelembe vételével teszi, az már más kérdés. Trump legalább őszinte, amikor kijelenti: Washington elvárja, hogy ne egyedül kelljen a közös védelem számlájának oroszlánrészét állnia, hanem az európai NATO-tagállamok is legalább a NATO alapokmányában lefektetett arányban járuljanak hozzá a közös védelmi kiadásokhoz.
Mint ahogy az is egyértelmű: Románia és Lengyelország nem csupán stratégiai fekvése – az Oroszországhoz kötődő konfliktusövezetekhez való közelség –, és nem is csupán a védelmi kadások növelése révén nyerhette el azt a „kegyet”, hogy Trump egyikük államfőjét – Klaus Johannis román elnököt – Washingtonban fogadja, a másikkal, Andrzej Dudával pedig annak hazájában tárgyaljon.
Román részről a vezérkari főnök kottyantotta el, hogy az ország légvédelme megerősítésére Patriot-rakéták vásárlását tervezi, míg Lengyelország hivatalosan is bejelentette, hogy ugyanígy kíván eljárni hadereje fejlesztése érdekében. Vagyis kőkemény dollármilliárdos megrendelésekkel látják el az amerikai hadiipart, ami jót tesz az amerikai gazdaságnak. Márpedig Trump azt már több ízben is egyértelművé tette, hogy számára ez a legfőbb szempont.
Ugyanakkor természetesen nem mellékes, hogy ez a két ország a NATO keleti szárnyán fekszik, közel az orosz befolyási övezethez. Üzenetértékű, hogy Trump – és ezzel Washington – a térségből ezzel a két országgal vette fel először a kapcsolatot, és azt jelzi, hogy komolyan veszi az Oroszország jelentette potenciális fenyegetést, és – azzal a megkötéssel, hogy az érintettek ne csupán passzívan várják a támogatást – megvédi őket.
Persze az orosz befolyás visszaszorítása szintén anyagi haszonnal kecsegtet, nem véletlen, hogy Trump kiemelte: meg kell találni az alternatívát, hogy sikerüljön véget vetni a térség orosz energiahordozóktól való függésének. Az alternatíva pedig ma elsősorban nem a megújuló energiaforrásokban rejlik, hanem az amerikai cseppfolyós gázban – amelyből Lengyelország máris bevásárolt.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az America first! – vagyis Amerika mindenekelőtt – jelszava helyett Trump varsói beszédében a Nyugat, a nyugati civilizációt alkotó nemzetek közös fellépését sürgette értékeinek megvédése érdekében, egyfajta új szövetséget ajánlva. Ezzel azoknak is üzent, akik attól tartottak: politikája nyomán Amerika az elszigetelődést választja. Mostani felhívása a közös fellépésre a nyugati civilizáció megmentése érdekében nem erre enged következtetni.
Persze ettől még nem árt a közös európai uniós haderő fejlesztésébe is pénzt fektetni, de a jelek szerint Trump nem akarja magára hagyni szövetségeseit. Ehelyett a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést ajánl, amelyből országa is profitálhat.
Ami a dzsihadisták által a Nyugat ellen hirdetett háború, az orosz befolyásszerzési kísérletek és Kína megerősödésének fényében nem is tűnik olyan rossz forgatókönyvnek.

A nyugati civilizációt fenyegető erők elleni közös lépésre szólította az Egyesült Államok európai szövetségeseit csütörtökön Varsóban Donald Trump amerikai elnök a Három Tenger Kezdeményezés államfői értekezletét követően.
Balogh Levente
Nincs mit szépíteni: az amerikai választópolgárok alaposan beintettek Donald Trump elnöknek a második mandátuma első majd' két évében mutatott, acélosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető teljesítményért.
Balogh Levente
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Páva Adorján
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Balogh Levente
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Rostás Szabolcs
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Kiss Judit
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Makkay József
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
szóljon hozzá!