Pénzszagra gyülekeznek

Most épp gőzerővel zajlanak a tárgyalások a két nagy párt, illetve az RMDSZ között az új kabinetről, de ez tulajdonképpen semmit nem jelent. Azt sem lehet kizárni, hogy a PNL, és a golfütős antistratéga, Klaus Iohannis még mindig csak időhúzásra játszik, így elmarad a végső összeborulás.

Mindenesetre egy RMDSZ-szel kiegészülő PNL–PSD-koalíciónak tán sosem volt akkora esélye, mint most. Hogy ez a szavazók arcul köpése és a képmutatás netovábbja? Előbbire igen, utóbbira nem a válasz. Képmutatás ugyanis korábban történt. Akkor, amikor a PNL politikusai, élükön a szász román államfővel hisztériás rohamokkal reagáltak a PSD minden kormányzati lépésére, a jogállam hamis védelmét hirdették, vörös pestiseztek. Tették mindezt az USR akkori naiv, radikális, csillogó szemű szavazótáborának megszerzése céljából.

Bármit is nyilatkozzanak politikusaik, a PNL és a PSD két ideológiamentes formáció. Nincs közük jobb- és baloldalisághoz, konzervativizmushoz, kereszténydemokráciáshoz, liberalizmushoz vagy szociáldemokráciához. A legtökéletesebb átfedést közöttük Traian Băsescu egykori pártja, a PNL-be olvadó, s aztán ott tovább élő demokrata-liberális tábor képezi, amely ugye, a PSD-ből kiváló Demokrata Párt örököse. Kizárólag a szavazóknak, illetve a külföldnek szóló témák természetesen bármikor látványos viták tárgyát képezhetik.

Ilyen volt például nem is olyan régen az európaiság kérdése. A PNL azzal jajveszékelt, hogy a PSD az ország kivezetését tervezi az Európai Unióból, a játékba Brüsszel is beszállt egy kicsit, amire már a mélyállam igazságszolgáltatós, titkosszolgálatos szekciója is lépett, s Liviu Dragneát eltávolították a színről, kezelhetőbbé, kényelmesebb potenciális partnerekké téve ezáltal az EU elhagyását amúgy egy pillanatig sem tervező szociáldemokratákat. Ez volt a csúcsra járatott képmutatás időszaka. Most a helyreállítási alapokból érkezhető pénz szagára gyülekező csapatok őszinte sorakozóját látjuk.

Közben zajlott és zajlik az USR „betörése”. A kormánykoalíción belül ez nem ment a tervek szerint, aminek oka elsősorban a közepesen teljesítő USR-es miniszterek kiszámíthatatlansága volt. Kissé elkésetten jött a váltás Dacian Cioloșsal, aki megnyilatkozásai ellenére már hasonló kotta szerint játszik, mint a „rendszer” főszereplői. Vatrás múltja nem gátolja abban, hogy most épp nagyon európai ellenzékit játsszon, de ővele egy-két éven belül akár jól beilleszthető puzzle-darabbá, azaz koalícióképessé is finomulhat az USR.

Ahogyan a PNL és PSD közötti, az RMDSZ-szel kiegészülő koalíció megkötése sem biztos, úgy az esetleges intézményesített hárompárti kormányzás stabilitására sincs garancia. A politikusi réteg középszerűsége, az államfő által az utóbbi hónapok folyamán bemutatott politikai analfabetizmusa mellett nincs az a széles parlamenti többség, amely ne omolhatna össze pillanatok alatt valamiféle öncélú érdekhez való kisstílű ragaszkodás miatt.