Önös érdek úton, útfélen

Mivel bizony a mindenhatónak tekintett anyagiak irányítják szinte minden mozdulatunkat, valószínűsíthetően az autós forgalom veszélyességi szintjét is képesek befolyásolni. Úgy tűnik, a romániai forgalom gyakorta dudáló, türelmetlen, egymással versengő és egymást veszélybe sodró autóvezetőire alaposan ráfér, hogy szigorúbb rendelkezések szabályozzák viselkedésüket, hiszen az Európai Unióban lakosságarányosan nálunk történik a legtöbb halálos kimenetelű közlekedési baleset.

Minden bizonnyal igazuk van azoknak, akik úgy vélik, a sofőrök agresszivitását az is okozza és fokozza, hogy még mindig nincsenek megfelelően kiépített úthálózatok, miközben egyre több autó tolong, dudál, előz, siet, szabálytalankodik a forgalomban. Példának okáért lassan húsz éve, hogy „tervben van” a Brassó és Bors közötti szakaszra tervezett, 415 kilométer hosszú A3-as észak-erdélyi autópálya. Ha hihetünk az ígéreteknek, jövőre például végig autópályán közlekedhetünk a Kolozsvár és Marosvásárhely közötti mintegy száz kilométeres távon. Reménykedjünk, hátha valóban így lesz. De közben dugók, torlódások jellemzik a városi és országúti közlekedést, amelyben erőszakosan, önzően, agresszíven nyilvánul meg sok sofőr.

Az infrastruktúra hiánya azonban nem magyarázza teljes mértékben, hogy miért is vált ennyire általánossá az agresszivitás a közlekedésben. Sok tekintetben neurotikus, türelmetlen, egymás iránt közömbös társadalomban élünk, ahol sűrűn érvényesül nemcsak az agresszív viselkedésmód, de az agresszív beszédmód is. Immár közhelyszámba megy, de érdemes azért észrevenni: mindig fogytán a türelem, mindenki rohan, siet, kergeti a saját önös céljait, nincs idő semmire, egymásra odafigyelni a legkevésbé. És az önzés nemcsak a közúti közlekedésben nyilvánul meg, hanem a mindennapi élet számos más területén. Amiként nem vagyunk tekintettel embertársainkra az autóbuszra való felszálláskor, gátlástalanul félrelökjük őket, hogy mi magunk helyhez jussunk, úgy hajlamosak vagyunk erőteljesen individualista módon viszonyulni egymáshoz más helyzetekben is, és ez alól bizony az autós forgalom sem kivétel. Nincsen olyan nap, hogy a híradások ne számoljanak be legalább egy súlyos, halálos áldozatot követelő romániai balesetről, amikor az autóvezető teljes gőzzel, túl gyorsan hajtott, elveszítette uralmát a jármű fölött.

Ritkán gondolunk bele, de az autó önmagában vagy önmagától működőt jelent, a görög auto szóból származik, aminek jelentése: saját, maga. Ha kicsit „felülnézetből”, önkritikusan figyelünk magunkra, úgy tűnik, a gépkocsi valamiképp önmagunk szinonimájává válhat. Olykor nemcsak a járművek, de önmagunk fölött sincsen uralmunk, nem lassítunk, és ahogy az általunk vezetett gépkocsinak, úgy saját magunknak sem parancsolunk megálljt.