Átfogó stratégia szükségességében és halaszthatatlanságában értettek egyet az elmúlt hétvégén a hazai magyar oktatás szakemberei.
2014. szeptember 17., 20:412014. szeptember 17., 20:41
2014. szeptember 18., 15:352014. szeptember 18., 15:35
A szándéktól a megvalósításig tartó ív felrajzolása azonban jóval összetettebb feladat annál is inkább, mivel a közoktatás prioritásai nem minden esetben találkoznak az egyetemi oktatás mozgatórugóival, amelyeket leginkább a piaci szempontok működtetnek.
A fejkvótaalapú finanszírozási rendszer bevezetése óhatatlanul ebbe az irányba terelte a folyamatot, s a pénzügyi prés sok esetben a legjózanabb szempontokat is képes volt galacsinná gyűrni.
„Sima” ügy lenne, ha csak egy egységes munkaerőpiac trendjeit, alakuló erővonalait kellene figyelembe venni, ám a kisebbségi lét e tekintetben is sokat „segít”. A gimnáziumi, illetve egyetemi ciklusokat figyelembe vevő oktatási váltásokat ugyanis csak olyan városokban, régiókban lehet megvalósítani, ahol város- és oktatásfejlesztés kéz a kézben jár. Ilyen hely azonban roppant kevés van, s ennél alig valamivel több azok száma, ahol legalább nem ellenérdekelt a két fél.
A magyar nyelvű oktatásnak például nemcsak a szakmai képzés presztízse általános csökkenésének hendikepjét kell fokozatosan ledolgoznia, hanem a magyar nyelvű tanítás feltételeit is újra kell teremtenie.
Mindezt az egyetemek sok esetben önmagukat eltérítő divatkövetése is súlyosbítja, a közkedvelt szakmák túltelítettsége ugyanis csak tekintélyes késéssel válik egyértelművé, a váltások pedig ehhez képest is nehézkesek. Közben pedig többgenerációnyi végzett is joggal érzi úgy, hogy az egyetem semmi egyebet nem tett, mint elrabolt néhány évet az életéből.
A közös stratégia kialakítását célzó törekvések origója ettől még a felismerés, illetve annak megfogalmazása. A hazai közoktatási rendszer kétpólusú – kormányzati és önkormányzati – finanszírozása, valamint a szülői közösségek bevonása egyszerre rejt kiaknázatlan lehetőségeket és veszélyes terepeket.
Vízió kell mindenekelőtt, jövőkép, amelynek alakítását csak a demográfiai perspektíváknak, az oktatói képzés várható görbéinek, a munkaerő-piaci trendek alapos elemzésének kell megelőznie és befolyásolnia. A rövidlátó szemüveget pedig jó messzire el kell hajítani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!