Nagyvad, nagypolitika, kisember

Zárójelben feltennénk a költői kérdést: tulajdonképpen ki élhet vissza kivel? A magát a teremtés csúcsának mondó ember az oktalan, kiszolgáltatott állattal? Az élelmet és életteret kereső nagyvad a neki kiszolgáltatott gazdával? Avagy a mindennapi ember számára átláthatatlan nagypolitika a kisemberrel?

Akárhogyan is áll a dolog, a huzavona tovább folytatódik: a környezetvédelmi miniszter szerint a kifogásolt paragrafusokat korrigálják, de addig is, amíg a parlament újratárgyalja a törvényt, a rendelet érvényben marad, vagyis fel lehet lépni a települések belterületén garázdálkodó medvék ellen. Papírhegyek, rendeletek, módosítások, korrigálások és visszautasítások ide vagy oda: az egyre fogyatkozó erdőkből kiszoruló medvék – mit sem tudva a politikáról – továbbra is ösztöneik, módosuló lehetőségeik, éhségük által vezérelve fognak viselkedni. És továbbra is számos településen veszélyeztetik a lakosságot.

Télen a „hagyományos világrend” szerint aludniuk kellene – azonban az elmúlt években az emberi tevékenységnek betudhatóan ez is felborulni látszott, mint annyi minden a természetben. Nem kellene viszont aludniuk a legenyhébben szólva is akuttá vált medveprobléma megoldását keresőknek, hiszen a tavasz és nyár feltartóztathatatlanul közeleg, és amint azt már megszokhattuk, a hideg(ebb) évszak elmúltával a nagyragadozók okozta gondok bizony szaporodni fognak. Egyébként azokon a településeken, ahol gyakori a medve felbukkanása, télen sem szűnik meg a veszély: decemberben is megtörtént, hogy Sinaián két turista csak hajszál híján tudott elmenekülni az utcákon „járőröző” nagyragadozók elől.

Bár a nyáron életbe lépett a veszélyes vadak eltávolítására vonatkozó sürgősségi kormányrendelet, a szaktárcavezető összegzése szerint azóta 6–7 példányt emeltek ki kilövéssel vagy áthelyezéssel, 120-at kergettek el településekről, pár tucatot költöztettek el, a probléma pedig továbbra is fennáll.

Nyugodtan hátradőlni korántsem lehet, és az erdőben biztonságosan kirándulni sem. A Ro-Alert figyelmeztető rendszer sűrűn értesítette a lakosságot a medvék által gyakran látogatott településeken, az egyre inkább elszaporodó vad számos esetben riogatott, támadt emberre, okozott kárt. És amilyen lassan őrölnek a döntéshozás malmai a rendkívül összetett problémát illetően, valószínűsíthető, hogy egyhamar nem oldódik meg a gond Romániában, ahol egyébként a kontinens legnagyobb barnamedve-populációja él.

Jó lenne, ha a döntéshozók a realitás talaján állva mérlegelnék, hogy míg a módosított, el nem fogadott, átszabott, átvarrt jogszabályokat lehet oda-vissza küldözgetni hosszú időn keresztül egyik asztaltól a másikig, addig az elszaporodott medvéket az erdőbe visszairányítani szép szóval nem lehet. Az emberre, állatra nézve bár valamelyest megnyugtató megoldást pedig kétségtelenül a magát a teremtés csúcsának képzelő embernek kellene megtalálnia. Minél kevesebb visszaéléssel, minél hamarabb.