Mit és mibe rakhat bele egy magyar vezető Romániában?

Így aztán előfordulhat, hogy sikerül megelőzni, hogy az egész magyar szervezetre, illetve a teljes erdélyi magyar közösségre ráégjen a bélyeg, hogy magasról tesz a román nemzeti érdekre.

Annyi nagyjából kiderült, hogy igazából teljesen más kontextusban használta a trágár kifejezéseket, és éppen arról beszélt: mondhatta volna azt is, hogy magyar emberként nem érdeklik a román nemzeti érdekek, de nem így tett, hanem nyélbe ütötte a moldovai rádiófrekvencia-vásárlást, hogy azon keresztül a hivatalos román narratívát terjesszék a Pruton túli országban.

Vagyis a magyar rádiós vezető lépésével tényleg éppen hogy a román nemzeti érdeket szolgálta – már amennyiben Románia nemzeti érdeke tényleg az, hogy a nyakába vegye azt a nyűgöt, amit Európa egyik legszegényebb országának integrálása és fejlesztése jelentene.

Bármi is volt azonban a valós kontextus,

– a kérdés az, hogy „csak” Demetert akarta eláztatni egy régi haragosa, vagy az egész RMDSZ-t célozta az akció, ami ráadásul csupán néhány nappal a szintén RMDSZ-es érbogyoszlói polgármester korrupciós botránya után érkezett.

A jelenlegi feszült helyzetben mindképpen veszélyes lépésről van szó, hiszen a magyar szervezeten keresztül az egész magyar közösséget célkeresztbe állíthatja, és nemzetiségi konfliktussal is tetézheti a politikai és gazdasági válsághelyzetet. Előfordulhat, hogy éppen ez volt a rejtett cél, ezért érdemes figyelni, hogy mi lesz az utóélete, és mely politikai oldal próbálhatja a saját hasznára fordítani az ügyet annak tovább görgetésével és a feszültség gerjesztésével.

Mára ugyan már természetessé vált, hogy az RMDSZ részt vesz a bukaresti kormányokban, minisztereinek és egyéb intézményvezetőinek tevékenységét pedig általában pozitívan véleményezik román körökben, de sokan még mindig gyanakodva tekintenek a magyarokra – meggyőződésünk, hogy ha nem is nyíltan, de

Emiatt, illetve a jelenlegi, amúgy is feszült helyzetben egy ilyen ügy tovább növelheti a gyanakvást velünk szemben a romániai társadalomban, ahol már amúgy is jelentős támogatottságnak örvendenek a magyarellenességben is élen járó szélsőjobboldali pártok.

Az látható, hogy a szélsőjobboldal zászlóshajójának számító AUR máris lecsapott rá, de a magyarellenes lépéseket mindig megbízhatóan szállító nemzeti liberális párti politikus, Adrian Cozma is, aki azonnal felült a nemzetárulózós vonatra, és gyorsan a gyereket is kiöntené a mosdóvízzel együtt, mondván: kezdeményezni fogja, hogy a miniszterek ne férhessenek hozzá államtitkokhoz.

Bár meggyőződésünk, hogy sok romániai polgár értene egyet egy ilyen javaslattal, azért bízunk benne, hogy Cozma álláspontja továbbra sem a pártjabeli fősodor véleményét képviseli – az ő haszna elsősorban az, hogy azokat a soviniszta román szavazókat, akiknek az AUR túl oroszpártinak tűnik, közel tartsa a PNL-hez.

Csakhogy a PNL vezetésének sem ártana végig gondolnia, hogy az ilyen megnyilvánulásokkal éppen hogy egy „mérsékelt européer” párt kóserpecsétjét nyomja rá a magyarellenes hangulatkeltésre, ami csak tovább gerjeszti az indulatokat.

Annyi bizonyos, hogy nem csupán az RMDSZ-nek, hanem az amúgy is ügyvivőként tevékenykedő, megbuktatott kormánynak sem tett jót az újabb incidens, amely csak tovább erodálja annak támogatottságát – főleg, ha a román pártokra ráfogják a nyilvánosság erre fogékony bugyraiban, hogy „a román érdekeket eláruló” magyarokkal közösen kormányoznak.

Közszereplőként viszont tízszer is jobb meggondolni, hogyan fogalmaz – még akár szűk körben is, hiszen a hangrögzítésre is képes okoseszközök elterjedésével bárhol és bármikor felvehetik, sőt manipulálhatják a megnyilatkozásait, hogy egyszer majd rossz célokra használják fel.

Vagyis egy magas rangú magyar tisztségviselő esetében Romániában javallott, hogy egyetlen egy dolgot „rakjon bele”, ha már úgy döntött, hogy elvállalja a román hivatali tisztséget, hiszen az senkinek sem kötelező: még több erőfeszítést a munkájába, és önmérsékletet a megnyilatkozásai során, hogy a lehető legkisebb legyen annak a kockázata, hogy a románok körében rossz benyomás alakuljon ki róla.

Bár még nem tudni, mi lesz a kifutása, a korai tűzoltómunka ellenére könnyen megtörténhet, hogy további hullámokat vet majd az ügy, főleg ha egyesek úgy gondolják: a politikai válságról és a kormányzati tehetetlenségről egy jó kis magyarellenes hangulatkeltéssel kell elterelni a figyelmet.

Mindez csak tovább növelné az indulatokat és feszültségeket a társadalomban, és még inkább a szélsőséges erőknek kedvezne.

Idővel talán kiderül, hogy ki áll a hangfelvétel kiszivárogtatása, illetve annak időzítése mögött, de tény: jókora kárt okozott vele.

Holott éppen azok teljesítése – beleértve az autonómiát is – hozna stabilitást és előzhetné meg az etnikai konfliktusokat, ami egyszerre román és magyar nemzeti érdek.