Menesztették Bolojant. Örülünk, Vincent?

Ezen kívül az is nyilvánvaló volt a politikai szövetségre lépett alakulatok számára, hogy a Marcel Ciolacu vezette előző adminisztráció pénzügyi-gazdasági szempontból katasztrófába sodorta az országot, és a kilábalás nagyon nehéz feladat lesz.

Hogy dönthetett volna másképp, hozhatott volna eltérő intézkedéseket a rekordmagas költségvetési hiány lefaragása érdekében a Bolojan-kabinet? Bizonyos kérdésekben természetesen, túl sok mozgástere azonban nem volt. A közteherviselés terén viszont nyilvánvalóan elhibázottan alkalmazta a fűnyíróelvet, válogatás nélkül alkalmazva a megszorításokat

• a rászorulók,
• nyugdíjasok,
• háborús veteránok,
• kismamák esetében.
  
  Ráadásul az esetek többségében a liberális miniszterelnök rendkívül csökönyös volt, nem ismerte a rugalmasságot, egyedül a helyi adók és illetékek drasztikus megemelése okozta közfelháborodás és az RMDSZ lobbijának hatására volt hajlandó némi engedményre.

Viszont a téves döntések ellenére is egyértelmű, hogy Bolojannak a tekintetben nem volt más választása, mint elejét venni a pazarló állami költekezésnek, takarékosságra, észszerű gazdálkodásra fogni az állami vállalatokat, intézményeket, és végre rendet vágni a speciális nyugdíjak rendszerében, ami az igazságszolgáltatás esetében meg is valósult. Bárki üljön is a miniszterelnöki bársonyszékbe Bolojan után, ezeket a teendőket nem spórolhatja meg, hiszen amint egy család vagy egy vállalkozás, úgy egy ország sem képes sokáig fenntartani magát, ha sokkal többet költ a bevételéhez képest.

Nicușor Dan államfő nekilát a konzultációknak egy új parlamenti többség kialakítása érdekében, ami azonban egyáltalán nem könnyű feladat, éppen ezért lesz a legkeményebb teszt a tavaly májusban megválasztott elnök számára. A legkézenfekvőbb megoldásnak tűnik a kormánybuktató szociáldemokraták (PSD) és a szélsőjobb AUR közötti koalíció létrehozása, ez lenne azonban a legsötétebb forgatókönyv, mivel letérítené az országot az európai irányvonalról, a külföldi befektetők, nemzetközi hitelezők hátat fordítanának Romániának. Maga az államfő is előrebocsátotta, hogy nem hajlandó olyan politikai csoportosulást megbízni a kormányalakítással, amelynek része a Nyugat-ellenes AUR.

Így tehát nem marad más választás, mint valahogyan újralaakítani a gyakorlatilag felbomlott Európa-barát koalíciót, csakhogy a Bolojan vezette liberálisok (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) is kikökötte: a kormány megbuktatása esetén nem hajlandók többet koalícióra lépni a PSD-vel. Belülről megpuccsolják Bolojant a liberálisok a szociáldemokratákkal való kormányzás kedvéért? Képes új parlamenti többséget kialakítani a PSD, miután felrobbantotta a koalíciót és a kormányt egyaránt? Kompromisszumos megoldásként technokrata kormányfőben egyeznek meg a felek, aki a politikai alakulatok bábja lesz? Kisebbségi kormány alakul, amely ki lesz téve az ellenzék kénye-kedvének?

Megannyi kérdés, amelyre a kormány bukását követően egyáltalán nem tudjuk a választ. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy nagyon hosszúnak ígérkezik a PSD által kiprovokált politikai káoszból való kilábalás. (Emlékezzünk vissza, hogy tavaly hetekig elhúzódott, amíg a koalíciós pártok megállapodtak a hatalomra lépés feltételeiről). Márpedig a válságnak máris alaposan megfizetjük az árát: a lej megroggyant, a bukaresti tőzsde pirosra váltott, romlott a befektetői bizalom, a politikai instabilitás miatt a román állam jóval drágábban jut hitelhez, mint hetekkel ezelőtt.

Bármilyen politikai megoldás szülessen is a mostani kormánybuktatás után, világos, hogy a mostani krízis okozta súlyos károk helyreállítására hosszú időre lesz szükség. És fájdalmas intézkedésekre.