Mellékhelyiségünk, a természet

Imígyen fogalmaznak vészjósló, fenyegető beszédeikben a kétszáz ország képviselőinek részvételével zajló fontos ülésen a fontos emberek: kormányfők, hercegek, főtitkárok, altitkárok. Az egyszerű emberben pedig felmerül a kérdés: ahhoz, hogy előbbiek jelen legyenek egy ilyen, a klímaváltozás jelenlegi állapotáról szóló konferencián, vajon környezetszennyező repülőgépekkel utaznak-e? És az is, hogy az effajta, sokkolónak, elgondolkoztatónak szánt kijelentések változtatnak-e érdemben a világszintű környezetromboláson, enyhítik-e a klímaválságot?

Nyilvánvaló, hogy az egyszerű ember, aki nem környezetszennyező tevékenységet folytató multicégek tulajdonosa, se nem döntéshozó, se nem szakavatott, tájékozott környezettudós, vajmi kevéssé láthat bele abba, tulajdonképpen mi minden okozza környezetünk állapotromlását, a klímaválságot, és hogy kik a valódi felelősök. Aminthogy azt se láthatja át, milyen nagyívű lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy legalább részben csökkenjen a környezetet egyre nagyobb léptékben és egyre gyorsabban romboló, világszintű tevékenységsorozat.

A kisember számára vajmi keveset mondanak, kevés valóságértékkel bírnak az afféle, csillagászati összegeket tartalmazó számítások is, mint amilyen például a skóciai értekezleten hangzott el: „a következő harminc évben legalább százezermilliárd dollár finanszírozásra lesz szükség ahhoz, hogy a fenntartható energiafelhasználás megteremtésére tett erőfeszítések hatékonyak legyenek”.

Azt azonban mi, kisemberek is érezzük, érzékeljük, hogy nem kellene kivágni körülöttünk az erdőket, nem kellene ennyit szemetelni, ilyen sok fel nem bomló hulladékot termelni, és hogy hatékonyabban kellene környezettudatosságra nevelni a fiatal nemzedékeket. A fenntarthatóság október 27-i napja apropóján egy friss felmérés eredményeit tették közzé, amely szerint a romániai lakosság majdnem kétharmada véli úgy, bolygónk klímájáért elsősorban az államok, a kormányok, valamint a nagy cégek a felelősek.

Ezzel egy időben szinte ugyanennyien gondolják azt, hogy mi magunk is tehetünk a környezet védelméért. Persze nem lehet senki annyira naiv, hogy azt gondolja: ha nem használ műanyag szívószálat vagy fültisztító pálcikát, akkor már érdemben tett a bolygó jövőjéért. Ennél biztosan több kell, és nem egyéni szinten. Elég csak arra gondolni: nem tőlünk, kisemberektől függ, mennyi repülő röpköd percenként a magasban, hány hatalmas, áruszállító óceánjáró szennyezi a vizeket és a levegőt, vagy hogy egy-egy háború az elhasznált muníciójával mennyi káros gázt, füstöt okád ki.

Az azonban igenis tőlünk függ, hogy kiránduláskor eldobjuk-e a műanyag, évszázadokig fel nem bomló, vagy az építkezésből származó szemetünket az erdőben és hogy mire tanítjuk gyermekeinket. Ilyen értelemben tőlünk függ, hogy mellékhelyiségnek vagy pedig templomnak tekintjük a természetet.