Lefulladt „kormányhadművelet”

Az eddigi fejlemények alapján a Dacian Cioloş-féle, előre betervezetten sikertelen kormányalakítási kísérlet után a szebb reményekkel indult, Nicolae Ciucă tartalékos tábornok fémjelezte „hadművelet” is elakadni látszik, miután a valóság ismét csak felülírta az irodákban született elméleteket. A kormányalakítási stratégia fölött bábáskodó Klaus Iohannis államfő – illetve a mögötte álló, vélhetően hírszerzési érintettségtől sem mentes mélyállami szervek – valamiért arra számítottak, hogy könnyen megleckéztetik a koalícióból kilépő, majd a kisebbségi PNL–RMDSZ-kormány megbuktatásában kulcsszerepet játszó USR-t, amikor kihagynák a koalícióból, hogy a korábban a legfőbb rossznak kikiáltott PSD külső támogatásával alakítsanak PNL–RMDSZ kisebbségi kormányt.

Csak hát a PSD-ben akad még néhány dörzsölt stratéga, és az USR vezetői is rendelkeznek annyi politikai tapasztalattal, hogy meg tudják nehezíteni a PNL életét. Florin Cîţu ügyvivő kormányfő, a PNL elnöke még igyekszik kötni az ebet a karóhoz, és ragaszkodna ahhoz, hogy az USR és a PSD csak kívülről támogassa a kormányt. Csupán arról feledkezett meg, hogy ha valaki üzletelni akar, akkor ajánlania is kell valamit cserében. Csakhogy Cîțu ajánlata az, hogy a PNL–RMDSZ-tandem megkapja az USR és a PSD külső támogatását, az USR-nek és a PSD-nek pedig legfeljebb azon kétes dicsőség fényében való sütkérezés jut, hogy támogatja a kisebbségi kormányt.

Nehéz rájönni, miért gondolja úgy, hogy ez megéri a másik két pártnak. Az pedig végleg a politikai naivitás bizonyítéka, hogy azt reméli: a riválisokat meggyőzik a súlyos egészségügyi és energiaválság megoldásának szükségességéről szóló érvek – hiszen ugyanezen érv nyomán a PNL is lehetne az a fél, amely belátja, hogy ilyen helyzetben nem lehet tovább húzni a mesterségesen gerjesztett és fenntartott politikai válságot, és enged. A PSD és az USR nem akar biankó csekket aláírni, éppen ezért nincs miért csodálkozni azon, hogy nem hatotta meg őket Nicolae Ciucă kijelölt miniszterelnök fegyverszüneti ajánlata, hiszen fegyverszünetet általában az a hadviselő fél szokott kérni, amelynek rosszabbul áll a szénája. A mesterterv az eddigiek alapján ott futott zátonyra, hogy a PSD vérszemet kapott, és a kiszivárgott hírek szerint immár kormányra lépne, ráadásul hét tárcát is magának követel. Ennek a teljesítése azonban politikai öngyilkossággal érne fel a PNL részéről.

Persze az is előfordulhat, hogy mindez csupán taktikázás: a maximumot kérik, hogy aztán már szerényebbnek tűnjenek a külső támogatás fejében megszabott, amúgy szintúgy ambiciózus követeléseik. És az sem utolsó szempont, hogy minél jobban elhúzódik a válság megoldása, a vergődő kormánypártok – főleg a PNL – támogatottsága is csökken. Az USR a PSD taktikázását látva szintén emelte a tétet: csak a koalícióba való visszavételét tartja elfogadható ajánlatnak, mindent ennek rendel alá, és vélhetően ismét hajlandó elmenni a falig.

Egyes hírek szerint Iohannis és körei már kezdik felmérni, hogy az USR-rel mégiscsak illene komolyabban számolni. Cîţunak is be kell előbb-utóbb látnia, hogy ebben az esetben is érvényes Lyndon B. Johnson egykori amerikai elnök örök érvényű megállapítása, amit J. Edgar Hoover FBI-igazgató kapcsán tett, miszerint jobb, ha benn van a sátorban, és kifelé vizel, mint fordítva. Nem mintha az USR kormányba való visszatérése olyannyira üdvös volna.

Csak már önmagában az is eredmény lenne, ha létre tudna jönni egy cselekvőképes, legalább egy ideig félig-meddig zavartalanul működő kormány egy külső partnerei által folyamatosan zsarolható, gúzsba kötve táncolni kényszerülő kisebbségi kabinet helyett.