Iliescu örökösei

2025. augusztus 15., 19:372025. augusztus 15., 19:37

Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező – ha másképp nem, hát ürügyként felhasználható egy koalíciós válság kirobbantására.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) a jelenlegi koalíció legnagyobb alakulataként a sértett primadonna szerepét osztotta magára. És ha már abba a kényelmes helyzetbe került, hogy nem ő adta a miniszterelnököt, akinek a kormányzat arcaként el kell vinnie a balhét az elszállt költségvetési hiány lefaragását célzó, a lakosság zsebét súlyosan érintő megszorító intézkedések miatt, akkor amolyan belső ellenzékként viselkedik. Most éppen Ion Iliescu volt államfő temetése kapcsán duzzog egy sort, miután

a koalíciós partner Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) – egyáltalán nem alaptalanul – arra hivatkozott, hogy egy emberiesség elleni bűncselekményekkel megvádolt politikus nem biztos, hogy állami pompát érdemel eltemetésekor.

Az Iliescu által gründolt PSD gyorsan hisztikézett egy sort a nyilvánosság előtt, közölve, hogy nem vesz részt a koalíciós üléseken az USR állásfoglalása miatt, és még a koalícióból való kilépését is újfent meglebegtette. A hátteret nem ismerő külső szemlélő számára egészen úgy tűnhetett, hogy a szociáldemokraták joggal és hitelesen háborognak „alapító atyjuk” méltatlan meghurcoltatása miatt – de csakis az ő számukra.

Az egészről ugyanis már az elején érezni lehetett, hogy csupán színjáték – a párt hétfői elnökségi ülését követően pedig ki is bújt a szög a zsákból.

Mint kiderült, valójában egy pillanatig sem merült fel, hogy otthagyják a koalíciót. Miért is hagynák ott a kormányt, amikor nélkülük nincs koalíció, ezért a zsarolási potenciáljuk egy tízes skálán 12-es? Így aztán csupán néhány kamu és egy igencsak valós feltétellel álltak elő a koalíciós ülésekre való visszatéréshez. Közlésük szerint követelik az indokolatlan privilégiumok – például a különleges nyugdíjak – és az állami cégek igazgatótanácsi tagjai számának megnyirbálását, valamint azt, hogy vizsgálják felül a költségvetés végrehajtási adatait, és juttassanak pénzt a kistelepülési önkormányzatok infrastrukturális fejlesztéseire.

A különleges nyugdíjak ügye igazán népszerű gumicsont, természetesen minden józanul gondolkodó polgárt felháborítanak, ezért bármely párt népszerűséget remélhet attól, ha felemeli a szavát ellenük –

kár, hogy a PSD az elmúlt években, folyamatos kormányzati pozícióban nem sokat tett ellenük.

Vagyis az egész amolyan terelés, a legfőbb problémájuk pedig továbbra is az, hogy a kisebb települések fejlesztéseit finanszírozó Saligny-program veszélybe került a pénzhiány miatt – márpedig ha a polgármestereik nem kapnak állami támogatást a beruházásokhoz, akkor kisebb eséllyel indulnak el a választásokon, és pártjuknak sem kampányolnak túl nagy meggyőződéssel, ha az képtelen kijárni számukra a kormánypénzeket.

Iliescu állami temetése így valójában csupán ürügy volt arra, hogy a költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedések elfogadását hátráltató zsarolás révén ismét jelezzék a nélkülözhetetlenségüket, és azt, hogy a helyi embereiket támogató Saligny-programból nem engednek. Ez a párt tagságának és választóinak is szóló kampányüzenetként is értékelhető Sorin Grindeanu ügyvivő pártelnök részéről, aki a szeptemberi kongresszuson a teljes jogú elnöki tisztséget is szeretné elnyerni olyan körülmények között, hogy komoly kihívót kapott a magyarellenes megnyilvánulásairól hírhedt volt külügyminiszter, Titus Corlăţean személyében.

A PSD kapcsán mindenesetre a legfrissebb fejlemények alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Iliescu örökségét viszi tovább. Hiszen bár a volt államfő temetése körüli hercehurca csak ürügy volt arra, hogy jelezze követeléseit, azért nem tartotta vállalhatatlannak kiállni mellette annak ellenére sem, hogy

Iliescu megítélése a polgárok jó részének körében mindennek mondható, csak kedvezőnek nem.

Persze az állami temetés kapcsán az egyik oldalon ott van, hogy háromszor választották többé-kevésbé demokratikus úton államfővé – a másikon viszont ott sorjázik az 1989-es forradalom másodvonalbeli kommunista társai élén való eltérítése az állami erőszakszervek bevetésével, számos jóhiszemű ember élete árán, valamint a posztkommunista garnitúra hatalmának megtartása érdekében megszervezett, szintén emberéleteket követelő, állami szintű terrorral egyenértékű bányászjárás.

Mindezek miatt okkal indult ellene és társaival szemben büntetőeljárás emberiesség elleni bűncselekmények miatt, és csak a mélyállami, hírszerzési szervekhez is bekötött hálózatoknak köszönheti, hogy nem született ítélet ellene.

Arról nem is beszélve, hogy mindezek nyomán neki betudhatóan hálózza be a mai napig is Romániát a hatalmát átmentő kommunista és hírszerzési elit, illetve az annak utódjául kinevelt generáció. Éppen ezért – bár jogerős ítélet híján jogilag nem tekinthető bűnösnek – erkölcsi szempontból mindenképpen nehezen vállalható, hogy – két és fél államfői mandátum ide vagy oda – koporsóját ágyútalpon vontatták, majd díszlövésekkel tisztelegtek előtte. Köztiszteletben álló személyiségnek ugyanis a legkevésbé sem nevezhető: Iliescu az ellopott rendszerváltás jelképe, ő és társai voltak azok, akik már 1990-ben megölték a reményt a normális átmenetre és a kommunista apparatcsikok és titkosszolgálati hálózatuk legyőzésére.

Azonban sajnos nem lehet azt mondani, hogy Iliescu és az általa képviselt, vagy ahhoz hasonlatos eszmeiség ne rendelkezne ma szimpatizánsokkal.

A kommunizmus iránti nosztalgia erősödését mutató felmérés is jelzi: van piaca a magyarellenességgel vaskosan megspékelt, 1989 előtti fasiszta kommunizmus szellemiségét tovább éltető Iliescu-féle vonulat népszerűsítésének,

főleg a mai, geopolitikailag viharos, a politikai elit korrupciója és tehetségtelensége miatt gazdaságilag nehéz időkben.

A PSD pedig még inkább gondoskodik róla, hogy Iliescu örökségét továbbra se felejthessük el. Hiszen nem túlzás kijelenteni: akárcsak az alapító annó, mai pártja saját és a helyi kiskirályai hatalma megtartása érdekében túszul ejtette az egész országot, és a szélsőjobboldal felé kacsingat, miközben ég a ház, és sürgős lépéseket kellene tenni a pénzügyi helyzet rendezése felé.

Ezt viszont sokan nekik nem fogják elfelejteni.

Ion Iliescu psd