Rostás Szabolcs
2021. június 15., 10:222021. június 15., 10:22
„Románia biztonságos ország” – csengenek a fülünkben a román kormány tagjainak a lakosság megnyugtatását célzó, az Aradon elkövetett merénylet kapcsán többször elismételt szavai. Ahányszor az emberéletet követelő autórobbantásról faggatták, Florin Cîțu miniszterelnök és Lucian Bode belügyminiszter mindannyiszor igyekezett arról biztosítani a nyilvánosságot, hogy a súlyos bűncselekmény elszigetelt eset, a román állam pedig képes megvédeni a polgárait. Ne magában keresse a hibát az olvasó, ha nem nyugtatták meg a közméltóságok megnyilatkozásai, és ezek ellenére is úgy érzi, hogy a romániai bűnüldöző szervek enyhén szólva sem állnak a helyzet magaslatán.
Több mint két hét telt el ugyanis az egyik helyi üzletember brutális halálát okozó aradi robbantás elkövetése óta, és a nyomozás egy helyben topog, a nyomozó hatóságok minimális információkkal sem látják el a közvéleményt, az elkövetőknek, megrendelőknek pedig se híre, se hamva. Amit eddig biztosan tudunk, az nagyjából a következő: Arad egyik lakónegyedében május 29-én reggel egy eddig ismeretlen eredetű robbanóanyag hatására a levegőbe röpült egy személygépkocsi, amikor tulajdonosa beült a járműbe, a detonáció következtében a 66 éves Ioan Crișan életét vesztette.
A büntetlen előéletű vállalkozó tehetősnek számít, ám mégsem a leggazdagabb a partiumi megyeszékhelyen, vagyonát elsősorban a magyar–román határ közelében működtetett farmon kialakított halneveldéjével sikerült gyarapítania. Lánya pedig egy jelenlegi liberális törvényhozónak volt a felesége. A többi, az országot méltán felkavaró kegyetlen leszámolás kapcsán a sajtóban megjelent adalék mind mind spekuláció. Kezdve onnan, hogy az üzletembernek köze lett volna a cigarettacsempészethez, esetleg ellenkezőleg, ő adott információt erről az illegális tevékenységről a rendőrségnek; bizonyos politikai-gazdasági érdekcsoportok rá akarták/akarják tenni a kezüket a termálvízlelőhelyet rejtő határ menti farmra, hogy élményfürdővel ellátott üdülőtelepet létesítsenek; a gyilkosság megrendelői nem is romániaiak, hanem szerbek, ukránok stb. És még folytathatnánk a megannyi pletykát, aminek azonban nem lenne semmi értelme.
Kinek állhatott érdekében eltenni láb alól az aradi Ioan Crișant, miért választották az emberölés eme látványos, sokkoló módját, és miért tapogatóznak sötétben a nyomozó szervek ennyi idő elteltével is? Bár a merénylet kapcsán a legfőbb ügyészség vette át a nyomozást, a román rendőrség a legjobb kriminalisztikai szakértőit küldte a helyszínre, az országos rendőrfőkapitány pedig több alkalommal Aradról irányítja a vizsgálatot, ezekre a kérdésekre a mai napig nem kapott választ a közvélemény.
Pedig a laikus számára is nyilvánvaló, hogy nem szerelemféltésről, családi viszályról van szó, hanem maffiatípusú leszámolás áll a háttérben. Ennél is nagyobb baj, hogy a jelek szerint maguk a hatóságok is messze járnak az igazságtól, a megrendelők és az elkövetők azonosításától, felelősségre vonásától. Persze elüthetnénk az egészet azzal, hogy bezzeg a román titkosszolgálatok régen elfogták volna a robbantókat, ha ezek nem időzített vagy távirányítással működtetett pokolgépet, hanem mondjuk petárdákat használnak, mint a terrorizmus vádjával elítélt, jelenleg is börtönbüntetésüket töltő Beke Istvánék. Ez azonban meglehetősen sovány vigasz lenne, az igazán aggasztó – egyben felháborító – az, hogy a lehallgatott beszélgetések és lefoglalt pirotechnikai eszközök alapján könnyen terrorvádat fabrikáló román hírszerzés az aradi robbantás esetében azonnal kiközölte, hogy nem terrorista merénylet történt, azóta pedig mélyen hallgat. Akárcsak a rendőrség, amely a robbantás napján világgá kürtölte ugyan, hogy sikerült kialakítania a gyanúsítottak körét, a jelek szerint viszont bottal üti a merénylők nyomát.
Ilyen körülmények között valóban biztonságosnak tekinthetjük-e Romániát? Még ha az ország szerencsére nem Mexikó, és nálunk nem is történnek túl gyakran véres leszámolások, emberölések, merényletek, nyilvánvaló, hogy a szervezett bűnözés, a kábítószer- és cigarettacsempész-hálózatok igen aktívak az országban, különösen a határ menti megyékben. Az aradi merénylők kilétének felfedésén túlmenően a bűnüldöző szerveknek azt is fel kell tárniuk, hogy létezik-e összefonódás eme bűnbandák, és a rendőrök, politikusok között. Ha erre továbbra sem lesznek képesek, attól az igazi robbantók vérszemet kapnak, a polgárokban pedig joggal felmerülhet a kérdés, hogy vajon mikor ismétlődik meg az aradihoz hasonló leszámolás.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
1 hozzászólás