Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Danke schön, domnule Iohannis!

2020. május 12., 09:142020. május 12., 09:14

2020. május 12., 10:562020. május 12., 10:56

A fene gondolta volna, hogy egyszer még egy ordenáré, büdös szájú magyarellenes uszításért is köszönetet fogunk mondani. Ráadásul magának a román államfőnek.

Pedig most ilyen helyzet állt elő: miután Klaus Iohannis Orbán Viktor magyar kormányfőt is belekeverve a rendkívül színvonalas román belpolitikai sárdobálásba azzal a rablómesével próbálta a nyilvánosság előtt lejáratni a szociáldemokratákat, hogy azok el akarják adni a magyaroknak Erdélyt, ezzel uszítva egy kiadósat a magyarok ellen, a magyar nemzetben beindult a dacreakció, és visszahozott a sírból egy, már reménytelenül elveszni látszó kisebbségvédelmi kezdeményezést.

Mással nehéz lenne megmagyarázni azt, hogy a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott, a kisebbségek által jelentős számban lakott régiók számára különleges bánásmódot szorgalmazó európai uniós polgári kezdeményezéshez néhány nap alatt több százezer internetes aláírás gyűlt össze.

Mint ismeretes, a kezdeményezést meglehetősen gyér érdeklődés övezte, a szükséges egymillió aláírásnak két hete talán a fele lehetett meg – aztán Iohannis ripacskodását követően hirtelen özönleni kezdtek az internetes aláírások, így aztán a csütörtök éjféli határidőig csak online a szükséges egymilliónál több szignó gyűlt össze – miközben korábban papíron is sikerült több mint kétszázezret összeszedni.

Bár Izsák Balázs, az SZNT elnöke – talán saját szervezetének érdemeit kiemelendő – több nyilatkozatában is úgy vélekedett, hogy nem Iohannis magyarellenes ámokfutása hozta meg a magyarok aláírási kedvét, azért a reakciókat látva nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a román elnök nagy mértékben hozzájárult a részsikerhez. Mert ne feledjük: valójában csupán részsikerről van szó: ahhoz, hogy az Európai Bizottság egyáltalán figyelembe vegye a kezdeményezést, hét EU-tagállamban kell elérni a támogatási küszöböt – márpedig ez eddig csupán a Magyarországon, Szlovákiában és Romániában sikerült.

A remények szerint ugyanakkor az Európai Bizottság a koronavírus-járványra való tekintettel, amely megakadályozta a papír alapú aláírásgyűjtést, illetve a kapcsolattartást a többi országgal, meghosszabbítja az aláírásgyűjtés határidejét. Ha nem így járna el, az méltánytalan, felháborító döntés lenne.

Az akció kezdeményezőinek és támogatóinak, illetve minden olyan intézménynek, amelynek befolyása lehet a témában, most azon kell igyekeznie, hogy megtalálja az eszközöket arra, hogy a nyugat-európai kisebbségi közösségeket is mozgósítani lehessen az ügyben, hogy legalább az adott országra megszabott küszöböt elérő mennyiségű aláírás összegyűljön. Egyértelmű, hogy ehhez mindegyik országban az illető közösségre szabott jelszavak és kampány szükségesek, hiszen nem várható, hogy a Székelyföld vagy a Partium önrendelkezése különösebb mozgósító erővel bírna külföldön, ha Iohannis magyarellenes fröcsögéséig még a magyar nemzet tagjai körében is csak kevesek ingerküszöbét érte el az ügy.

És ha meglesz a szükséges mennyiségű aláírás külföldön is, még az is csupán az első lépés egy hosszú úton, amelyet számos ellendrukker próbál majd megnehezíteni – elvégre magát az Európai Bizottságot is csak hosszú évekig tartó pereskedés után lehetett rábírni, hogy egyáltalán befogadja a kisebbségi régiók támogatásáról szóló kezdeményezést. Ezért aztán kemény és professzionális lobbi szükséges ahhoz, hogy uniós szintű, kötelező érvényű jogszabály váljon belőle – miközben a vonakodó eurokraták mellett a minden kisebbségvédelmi intézkedés ellen az összes lehetséges eszközzel áskálódó Románia – és vélhetően Szlovákia, illetve Görögország is – megpróbálja megakadályozni.

(Akad néhány magyar ellendrukker is, aki a szélsőballiberális ideológiai szemellenző miatt még az őshonos kisebbségek vagy nemzeti közösségek létét is kétségbe vonja, feltűnési viszketegségében a nyilvánossággal is megosztva ezzel kapcsolatos értékes gondolatait – nos, az ilyen szélsőséges, infantilis megnyilvánulásokat a helyükön kell kezelni: egyszerűen nem kell komolyan venni őket).

Most azonban egy kicsit felszusszanhatunk. Ami eddig rajtunk, magyarokon múlt, azt megtettük, a sors különleges tréfája folytán a román állam német születésű, de a románoknál is románabbnak látszani akaró első emberének hathatós közreműködésével.

Ezért megérdemli a köszönetet, és meg is kapja, ráadásul úgy, hogy biztosan megértse.

Danke schön, domnule Iohannis!

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Bukarest ismét „megvásárolta” az amerikai jóindulatot

Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Tényleg jó módszer csökkenteni a deficitet a költségvetés halogatásával?

Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.

Makkay József

Makkay József

Olcsó import, drága termelés: lejtmenetben a mezőgazdaság

Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az iráni rezsim végnapjai?

Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Irán nincs is olyan messze, és ez mélyen a zsebünkbe vág

Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajnai háború: négy éve tart – de meddig folytatódik?

Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.

Balogh Levente

Balogh Levente

Béketanács: „átállás” vagy a józan ész követése?

Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.

Hirdetés