Csalódottak uniója

Kétségkívül figyelemfelkeltő hír, hogy néhány hónap alatt tíz százalékkal csökkent a romániaiak bizalma az Európai Unióban, és immár csak a lakosság kevesebb mint fele, negyvenkilenc százaléka vélekedik pozitívan az ország EU-tagságáról. Ugyanakkor egy esetleges népszavazáson csupán 17 százalék voksolna a kilépés mellett, miközben a polgárok kétharmada pozitívan tekint az Unió jövőjére.

Az Eurobarométer friss felmérése új löketet adtott a Roexit kulcsszó köré épülő elemzéseknek – számos olyan elrugaszkodott véleménynek is, miszerint Liviu Dragnea kivezeti az országot a kontinentális szövetségből, ezzel téve pontot Románia tönkretételére.

Bár a jelenlegi kormány valóban képes hajmeresztő mutatványokra, azért az EU-tagság felmondása egyrészt messze meghaladná Bukarest képességeit, másrészt pedig úgysem engednék meg neki. A külföldi, uniós tőke ugyanis immár akkora befolyással bír a gazdaságra, hogy egy politikai döntés életlen fegyver, édeskevés a szálak elvágásához. Ugyanakkor jól látható, hogy Romániának már azzal is meggyűlik a baja, hogy maradéktalanul lehívja az EU által felkínált pénzalapokat – hát még akkor mit kezdene magával, ha elzárnák a csapot.

Egyszóval ma a Roexit esélye gyakorlatilag nulla. A lakosok túlnyomó többsége sem kilépéspárti, azonban az Eurobarométer felméréséből egyfajta csalódottság olvasható ki. Nem is csoda, hiszen az Unió hiába „gyarmatosította” gazdaságilag az országot, az életszínvonal bő egy évtized elteltével is messze elmarad a nyugatitól. Brüsszel pedig azon túl, hogy felkínálja a milliárdokat, nem igazán foglalkozik a szerencsétlen hátránnyal induló közép-kelet-európai országok sorsával.

Bár a Velencei Bizottság nemrég pellengérre állította a bukaresti kormányt a vitatott büntetőjogi módosítások miatt, az Európai Bizottság pedig az ajánlások betartására szólította fel Viorica Dăncilă kabinetjét, az EU nem kínál megoldást a mindennapok specifikusan romániai gondjaira. Amelyeket az uniós felsővezetők minden bizonnyal nem is ismernek. Mint ahogy a régió érzékeny múltját sem – mi sem példázza ezt jobban, mint Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének kijelentése, amelyben egész Európa ünnepének nevezte a száz évvel ezelőtti „nagy egyesülést”.

Nem tudjuk, hogy Juncker az eurobarométeres felmérés ismeretében próbálta – mások számára sértő módon – belopni magát és az EU-t a romániaiak szívébe, vagy csak úgy jött neki, de készülhetünk arra, hogy a jövő évi európai parlamenti választások miatt megszaporodnak az odafigyeléstől sugárzó kijelentések. Amíg azonban ezek üres szólamok maradnak, a keleti végek polgárai egyre inkább kiábrándulnak az eleinte varázslatosnak tűnő, a megmentő szerepében tetszelgő Európai Unióból.