Az úzvölgyi temetőtől a parlament udvaráig

A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) nagy elánnal telepedett rá a járvány- és oltásszkeptikus hullámra, majd maga is gerjeszteni kezdte azt, mindez pedig a parlament elleni, kudarcba fulladt támadási kísérletben csúcsosodott ki. Persze ez annyira nem is meglepő annak fényében, hogy a főkolompos már korábban is hasonló „rendezvény” megszervezésével hívta fel magára a figyelmet.

A szélsőséges futballultrából parlamenti képviselővé avanzsált AUR-társelnök, George Simion ugyanis két éve az úzvölgyi osztrák–magyar katonatemetőnél is ezt a receptet alkalmazta: ahogy akkor odacsődített híveivel megostromoltatta a katonai nyughelyet, most a parlament elé összehívott követői rohamozták meg a törvényhozást. És akárcsak akkor, a csendőrség most sem igazán állt a helyzet magaslatán, ami komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatosan, hogy tényleg ennyire tehetetlenek voltak, vagy szándékosan hagyták elfajulni a dolgokat.

Bár vannak, akik bagatellizálni próbálják a történtek súlyát, az akció a román belpolitika legsötétebb időszakait idézi, amikor a politikai nézetkülönbségeket az ellenfelekkel szembeni fizikai erőszakkal próbálták rendezni – gondoljunk csak a Ion Iliescu egykori államfő és sleppje által megszervezett bányászjárásokra. Persze ez szerencsére csupán azok tragikomikus imitációjának bizonyult, keménykötésű, botokkal és szerszámokkal felfegyverzett vájárok helyett csak román nemzeti zászlókba burkolózó, az AUR által képviselt, ortodox mázba vont misztikus sovinizmus és egyéb ezoterikus sületlenségek hívei randalíroztak. Mégis, a washingtoni törvényhozás év eleji ostromát idéző esemény újabb történelmi mérföldkő a romániai politika történetében, hiszen azt láthattuk, amint egy párt a törvényhozás elé csődített hívei segítségével próbálja megfélemlíteni azon törvényhozókat, akik nem értenek egyet vele.

Súlyosbító körülmény, hogy Simionnak még ahhoz is volt képe, hogy az 1989-es forradalmi események évfordulójára időzítse törvénytelen tüntetését. Mindezért az AUR vezetőinek és a mögöttük álló köröknek kell a törvény előtt felelniük – de azért abban, hogy ide jutottunk, a fősodratú pártoknak is megvan a felelőssége. Politikai megfontolásból, a népszerűségvesztéstől való félelem miatt nem lépték meg idejében, amit meg kellett volna, hiszen az átoltottság növelésére már tavasszal be kellett volna vezetni a minimális kellemetlenséggel járó védettségi igazolványt a nem alapvető szolgáltatások esetében. Majd a saját politikai érdekeik miatt halogatták a munkahelyi védettségi igazolványról szóló törvény elfogadását, és azon vitatkoztak, hogy a jogszabályt kormányzati felelősségvállalással vagy anélkül fogadják el. Sőt, mintha megijedtek volna a keddi randalírozóktól, már az is napirenden van, hogy mégse legyen kötelező a munkahelyi védettségi. Mindezzel azonban nem önmaguk, hanem az AUR számára kaparták ki a gesztenyét, amely most a kapkodó és következetlen járványellenes intézkedések miatt az egyre elégedetlenebb többség szószólójaként tetszeleghet.

Ráadásul a halogatás révén tették lehetővé számára, hogy a forradalom évfordulójára rátelepedve az „egészségügyi diktatúra” elleni szabadságharcosként állíthassa be magát – miközben megveszekedett, de hideg politikai számításon alapuló oltásellenes uszítása révén éppen annak ágyaz meg, hogy az esetleges további járványhullámokban további ezrek haljanak meg. Már önmagában ez is elegendő lenne ahhoz, hogy nemzetbiztonsági kockázatként kezeljék, és minden lehetséges, törvényes eszközzel fellépjenek ellene, a mostani utcai randalírozás megszervezése viszont ezt kiemelten indokolttá teszi.

Kérdés, van-e erre akarat és bátorság az illetékes hatóságokban. Igény lenne rá, hiszen egy évvel az oltási kampány és mintegy két évvel a járvány kezdete után ott tartunk, hogy nem csupán az egészségügyi válságnak nem sikerült véget vetni, de ahhoz most egy egyre mélyülő politikai válság is társul, amelyből a hagyományos pártok által az egészségügyi krízis kezelése során elkövetett hibákat kihasználva az AUR kovácsolhatja a legtöbb politikai tőkét.

Azért nem kell sok fantázia ahhoz, hogy az ember ennél jobb karácsonyi és születésnapi ajándékot is el tudjon képzelni.