A medve esete a zöld szervezetekkel

Várható volt, hogy a Tánczos Barna vezette környezetvédelmi minisztériumnak a medvekérdés rendezését célzó próbálkozásait alapjaiban támadja meg a nemzetközi hátszéllel működő romániai zöldlobbi, amelynek egyik kirakatembere a „világpolgárként” ismert Gabriel Păun, a 2009-ben alapított Agent Green nevű zöldszervezet elnöke. A környezetvédő aktivista az európai uniós forrásokból támogatott több más európai zöldszervezettel együtt évek óta kemény harcot folytat a bukaresti környezetvédelmi miniszterekkel, hogy megakadályozza a Romániában élő túlszaporodott medvepopuláció állományszabályozását. Beadványokkal, aláírásgyűjtéssel és tüntetésekkel veszik rá a vadászati engedélyeket kiadó bukaresti szaktárcát, hogy meghátráljanak, és semmit ne tegyenek a lakosságot veszélyeztető medveállományok létszámának szabályozásáért. Olyan abszurd elképzeléseket is olvastam a zöldek állásfoglalásaiban, hogy a romániai erdőket villanypászorral kell körbekeríteni, amivel megakadályozható lenne, hogy a medvék lakott területre menjenek.

Ilyen előzmények után szinte mellékes, hogy az Ausztriában élő Emanuel von und zu Liechtenstein herceg mekkora medvét lőtt ki, miután az eddigi információk szerint legálisan, azaz minden szükséges engedély birtokában vadászott Háromszéken. A zöldeknek kellett egy bűnbak, akit az Agent Green szerencsésen megtalált, hogy ismét megtorpedózza a túlszaporodott medvepopuláció szabályozásának lehetőségét. A bukaresti szakminisztérium azonnal meghátrált.

Az ozsdolai eset pikantériája, hogy a helyi vadászszervezet három veszélyes, a környéken garázdálkodó medve kilövésére kért engedélyt, és a szakminisztérium csak egyet hagyott jóvá. És azt is a szokásos módon, hosszú átfutási idő után. A vadásztársaságok már sokszor szóvá tették, hogy az emberre és az állattokra veszélyes ragadozók kilövését nem hónapok múlva, hanem egy-két heten belül kéne jóváhagynia a környezetvédelmi minisztériumnak, hogy a vadászok valóban a „bűnös” medvét tudják elejteni.

Az elmúlt években több vadásszal is beszélgettem, akik szerint szinte kizárt, hogy a hosszú hónapok múlva megérkező kilövési engedély birtokában a vadászegyesület azt az egyedet lője ki, amelyik a környéken garázdálkodott. A medve rövid idő alatt hatalmas területeket kóborol be, így az a valószínűbb, hogy a hónapokkal korábban helyben látott ragadozó már a szomszédos megye juhait öldökli. Ezt nyilván a minisztériumban is tudják, de a zöldszervezetek szájától félő politikusok inkább csak tessék-lássék módra kezelik az ügyet, hátha mindkét fél elégedett lesz. Valójában azonban mindig a gazdák maradnak a kárral. Akik végső elkeseredésükben a maguk módján próbálnak védekezni, akár úgy is, hogy megmérgezik a portájukra visszajáró nagyvadat. Mert hozzá vannak szokva – mint a védtelen emberek többsége ebben az országban –, hogy az állami hatóságokra nem lehet számítani.

Ismerek olyan Maros megyei vadászt, aki évekkel ezelőtt önvédelemből lőtte le a portájára betörő medvét. Az ügyből bűnvádi dosszié lett. A pórul járt férfival 40 ezer euró kártérítést fizettettek ki, és az évek óta tartó perében még nem dőlt el, hogy tettéért börtönbe kerül-e. Fegyvertartási engedélyét minden esetre örökre felfüggesztették. Arról már nem szól a fáma, hogy évente a medvék által meggyilkolt 8–10 ember hozzátartozóival mi történik. Ők nem érdeklik a politikusokat és a közvéleményt, mert rendszerint szegény juhászcsaládok. A minisztérium felgyorsította ugyan a kárpótlások kifizetését, de így is csak töredékét tudják rendezni az előző évek vadkárának.

Románia egyre inkább egy hatalmas állatkerthez hasonlít, amit a zöldek jó pénzért mutogatnak Európában, de aktivistáik nem merészkednek a medvék lakta erdőségekbe. A vadon megmarad a vadászok és erdészek felségterülete, akikbe viszont a zöldszervezetek immár napi rendszerességgel beletörlik a lábukat.