A bohóc, a szamár és az amerikaiak

Én erre azt mondom, vessük elkeseredett, köldöknézéshez szokott szemeinket az újkori demokrácia mintaképére, az ígéretek földjére, arra a nagyhatalomra, amelytől olyan sokszor vártunk mindhiába megoldásokat. Tán a pszichológusok szokták mondani, hogy egy beteg kedélyén segít a „gyógypletyka”, azaz egy másik beteg ember esetének elmesélése, aki sokkal rosszabb állapotból épült fel csodával határos módon. Figyeljünk kicsit a novemberi elnökválasztásra készülő Egyesült Államokra, és menten szebbnek tűnik a Dâmbovița-parti felhozatal.

Először is itt van ez a George Floyd-féle izé. Nem tudom, mi a megfelelő szó arra, ami a fekete embert meggyilkoló fehér rendőr esete után történt. Mert szép lenne, ha tényleg a rasszizmus elleni tömeges kiállást látnánk a demokráciáját bő kézzel exportálni akaró Amerikában. De nem csak azt látjuk. Az érthető tüntetések mellett rombolást láttunk és látunk. Az ócska, primitív bosszúvágy megnyilvánulását, olyasmit, ami éppen a valóban rasszisták klasszikus előítéleteihez ad friss tápanyagot. Láthattuk még a pillanatok alatt aktivizálódó haszonleső politikát, a rasszizmus langyos témáját újra felmelegítő demokrata párti, szocialista, anarchista egységfront felállását és természetesen a nagy, csúnya ördög ujjal mutogatását. Mert valójában nem egy fehér rendőr a fekete ember gyilkosa, hanem maga Donald Trump. Nagyjából ez a verdikt született a magát haladónak nevező oldalon.

Mindeközben az Egyesült Államokban is randalírozik a koronavírus. Ami ellen maszkkal és fizikai távolságtartással lehet harcolni, de Trump szerint ez nem teljesen így van. Ezért a szerencsétlen Floyd halálán erőre kapó egységfront újabb ítéletet hirdetett: az elnök a hibás a pandémia terjedéséért. Mert egy ilyen veszélyes járvány idején óvatosnak kell lenni. De van egy kivétel: a rasszizmus és Trump ellen lehet nagy tömegekben tüntetni. Aki Amerikában maszk nélkül zsúfolt helyen jár, az buta vírustagadó, tehát Trump-szavazó. Akiket viszont sűrű sorokban, ugyancsak csupasz arccal vonulni látunk, ők a jogaikért kiálló demokraták, a felelős polgárok.

Ennek a cirkusznak a színvonalát csak maguk a főszereplők múlják alul. Donald Trump egy ügyes bohócnak tűnt négy évvel ezelőtt, aki profi kampánnyal győzni is képes. Egy házassági sértettség okán induló Hillary Clinton ellen – tegyük hozzá. Négy esztendő alatt Trump nagyjából bebizonyította azt, aminek látszott: tényleg bohóc. De még esélyes. Az eltunyult demokraták egy olyan rég lejárt szavatosságú volt alelnököt indítanak ellene, akiért élő adásban izgulhatunk, hogy képes-e befejezni az elkezdett mondatot. Joe Bident, ezt a két lábon járó viaszbábut ugyanaz az unalmas, régi ideológiai szólamokat sulykoló, jó üzleti támogatással rendelkező kör delegálta Trump legyőzésére, amelyet az amerikaiak többsége épp a szókimondó sztárvállalkozó megválasztásával próbált büntetni 2016-ban.

A jelenlegi elnök ellen lázítók agresszivitása és – álszent módon – a demokrácia jelszavával bevetett antidemokratikus módszereik reménnyel tölthetik el a Trumpnak szurkolókat. Tán soha egyetlen eddigi elnökjelöltre sem talált jobban a Demokrata Párt jelképe, a szamár, mint az agg Joe Bidenre. És nem a csökönyössége miatt...