Visszanyert vonzerő

A helybeliektől megtudhatjuk, az 1980-as években a jugoszláviai horvát tagköztársaság adta az ország idegenforgalmi bevételének 80 százalékát. Ugyan a háborús konfliktus nyomán súlyos veszteségeket szenvedett, de a hosszú tengerpart lassan visszanyerte  vonzerejét. A horvátok, úgy tűnik, hamar felismerték a jövő titkát: miután a fegyverek végleg elhallgattak, az ország ’92-ben független lett, hamarosan lábra állt, és újra megnyílt a látogatók előtt. A látvány néhány megtett kilométer után ma azt sejteti, itt minden bizonnyal, sok, nemrég EU-tagállammá vált országot megszégyenítő újjáépítési, infrastruktúra-fejlesztési munkálatok zajlottak a közelmúltban. A 4 millió 500 ezres lakosú Horvátország 2004 júniusában vált tagjelölt országgá, a csatlakozási tárgyalásokat azonban 2005. október 3-án kezdte meg. A tárgyalási folyamat 2007-ben végződött, s az ország 2010-re lehet az Európai Unió teljes jogú tagja. Az EU és Horvátország közötti diplomáciai kapcsolat 1992. január 15-én kezdődött, miután az EU elismerte Horvátország függetlenségét, azonban a délszláv háború nagyban akadályozta Zágráb integrációs törekvéseit, annak ellenére, hogy a horvát gazdaság még egyes, 2004-ben csatlakozó országokénál is fejlettebb.

Híre sincs a balkanizmusnak
A balkanizmussal kapcsolatos előítéleteink Horvátországban hamar szertefoszlanak: minőségükben, megjelenésükben kellemes utak teszik kényelmessé a különböző látványosságok közötti útszakaszokat. Meglepetésszerű útjavításoktól és gödörtengertől mentesen tudtuk élvezni mindvégig a magával ragadó tájat. Rendőrt egész úton egyetlen alkalommal láttam. Rendetlenségnek, szertelenségnek, piszoknak, erőszaknak, nyoma sem volt, helyette tisztaságra, rendezettségre, fegyelmezettségre és nyugalomra találunk. Az ország turisztikai látványosságairól részletesen nem is lenne célszerű írni, hiszen a világ természeti örökségének listáján szereplő Plitvicei-tavak, a csodálatos Krka Nemzeti Park, a több száz kilométeres kontinentális partszakasz, a több tucat sziget és sok más látnivaló bemutatása megtalálható különböző útikönyvekben, turisztikai témákkal foglalkozó folyóiratokban vagy az interneten. Érdemesebb beszélni mindazon infrastrukturális és humánerőforrás-elemekről, amelyek a Horvátországban töltött napokat még élvezetesebbé, emlékezetesebbé teszik.

Dobar dan hrvatska!
Azok az emberek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Horvátország Európa egyik legforgalmasabb turistaparadicsommá
vált, tájaikhoz hasonlóan büszke, méltóságteljes magatartásúak. Dobar dan! – hangzik a horvát üdvözlés, majd türelmesen kivárják, míg a kommunikáció nyelvét a látogató kiválasztja. Senki sem pánikol, ha nincs közös nyelv, még mindig lehet mutogatni, gesztikulálni – ők abban is nagyon jók. Úgy tűnik, az ország nyelvén túl a leghasználatosabb nyelv a horvát tengerparton a német, majd sorban az olasz, az angol és a magyar. Anyanyelvünkön legtöbbször a figyelmes pincérek tudnak megszólalni. Ha már a vendéglátó-ipari egységeknél járunk, kellemes meglepetés ér, ha belenézünk egy-egy étlapba vagy itallapba. A horvát fizetőeszközből egy euróért (azaz 3,5 lejért) 7 kunát kapunk, amiért egy ízletes, hosszú kenyeret tudunk vásárolni. Egy csomag cigaretta itt, akárcsak egy üveg sör 14-15 kunába kerül, míg egy étvágycsillapító ebédért 35-40 kunát kérnek el. Jó tudni azt is, hogy euróval majd’ minden vendéglőben lehet fizetni, ha meg nem, akkor a pincér készségesen beváltja,napi árfolyamon.

Élmények, olcsón
Látogatásunk elején – ismerősök ajánlását megfogadva – szándékosan nem egy nagyobb üdülőhelységben szálltunk meg, hanem a látszólag Isten háta mögötti, Molunat nevű kis halászfaluban. Bár volt címünk és telefonszámunk, fogalmunk sem volt, hol találjuk meg a panziónkat, főleg hogy már a nap is lement néhány órával korábban, ám egy arra sétáló helyi fiatal lány segítségével értesítettük házigazdáinkat. Napozóágyakkal és napernyőkkel berendezett, sziklás, kavicsos, magán (!) tengerparttal rendelkező kis panzió várt minket, légkondicionált szobákkal, közös zuhanyzóval. A meleg, égszínkék és minden körülmények között átlátszó tenger ámulatba ejtő látványt nyújt. Napközben és éjszaka egyaránt csendes a part, az apró hullámokat is csak a halászok motorcsónakjai keltik, akik éjszakánként a környékbeli apró szigeteken pecáznak. Mindezért társaimmal naponta 10 eurót fizettünk fejenként úgy, hogy az amúgy rendkívül készséges tulajdonos konyháját és csónakját is  használhattuk, ha úgy volt kedvünk. Bár más foglalatosság helyenként fellelhető a környéken, úgy tűnt, a Molunathoz hasonló településeken mindenki részt vesz a nagy turisztikai áradatban. A házak takaros, tiszta, helyenként díszes megjelenése arról árulkodik, hogy ezek családi házként és vendégfogadó egységekként működnek ilyenkor. Ez nagyjából így is van, hiszen a nagy vonzerejű helyeken kívül is, itt mindent a turisták rendelkezésére bocsátanak, ízlésesen elrendezve a környéket. Minden apró turisztikai attrakció rangossá válik Horvátországban: minden domb, erdő, liget – legyen az nevezetes vagy jelentéktelen – előtérbe kerül, szinte kínálja magát a turisták előtt.

„Aki a földi paradicsomot keresi...”
Következő úti célunk Dubrovnik volt, amely egyike a horvát tengerpart azon üdülőhelyeinek, amelyek a legszerteágazóbb látogatói igényeket is képesek kielégíteni. A város hagyományosan a múzeumok, különféle kulturális fesztiválok otthona, melynek számos éttermében az ínyencek sem fognak csalódni. Ha mindehhez hozzávesszük a környék rendkívül kellemes klimatikus adottságait és csodálatos strandjait, természeti szépségeit, beláthatjuk, nem járt távol az igazságtól G.B Shaw, az írek irodalmi óriása, amikor azt írta, hogy „aki a földi paradicsomot keresi, Dubrovnikba kell jönnie.” Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy teljesen egyedi érzés a város valamelyik elegáns vendéglőjének teraszán kortyolgatni egy kellemes, zamatos kávét, közben pedig magunkba szívni Dubrovnik látványát, megmegállva tekintetünkkel a város történelmi bástyáin. Ezek egyike a híres Lovrijenac-bástya, melynek felső traktusán a Dubrovniki Nyári Játékok keretében évről évre előadják a Hamletet. A kávé mellé érdemes megkóstolni a vidék hagyományos desszertjét is, a kellemes és könnyed dubrovniki rozsátát. Dubrovnik rendkívül tiszta strandokkal rendelkezik. Legnépszerűbb strandjai közé tartozik a Banje, egy nagyon jó helyen lévő kavicsos strand, gyönyörű kilátással az óvárosra. A St. Jakov szintén népszerű kavicsos strand, míg Dubrovnik legnagyobb strandfürdője a Lapad, ahol egyaránt megtalálhatóak kávézók, éttermek, teniszpályák és játszóterek. A dubrovniki árak természetesen magasabbak, mint Monulatban, itt 25-30 kunából lehet üdítőzni, ugyanenynyi egy tejszínhabos kávé vagy a sör, a vendéglőkben kínált ételek pedig 30 kunától kezdődnek. A településen 20-25 euróért kínálják a napi szállást.

Érzékelhető távolságok
A káprázatos élmények felidézésén túl a Székelyföldre hazatérő turista többször azon is elgondolkodik, vajon mivel is magyarázható, hogy Romániát és Horvátországot nem csupán 400 kilométer választja el, hanem több évtizednyi civilizáció. A természeti adottságokon, tájakon túlmenően – melyből Romániának is bőven „jutott” – különböznek az emberek is. A tisztaságra, rendezettségre, megbecsülésre talán születni kell, a vendéglátást, s annak minden „alműfaját” pedig meg kell tanulni. Tőlük.