Szerelem, türelem – hosszú házasság

Tegnap kora délután az aranylakodalmukat ünneplő nagyváradiakat köszöntötte a helyi önkormányzat nevében Biró Rozália alpolgármester. A negyvennyolc idős pár díszokleveleket, illetve 500-500 lejes pénzadományt kapott az évfordulóra. A hajlott korú ünnepeltek közt akadt olyan is, akit betegség miatt nem kísérhetett el a párja a városháza dísztermébe, s olyan is volt, akinek gyermeke, unokája segített eljutni oda.

Bara Traiannak és Ilonának három gyermeke s több unokája is van, házasságuk ötven éve alatt végig Nagyváradon éltek. Titkuk nincs, csak annyi, ahogy Ilona fogalmazott: „lábon kell állni”. Ők egyébként úgy tapasztalták, hogy a férfiak könynyebben vészelik át a nehézségeket, mint a nők. „A férfi gyorsabban gondolkodik” – véli Ilona. – Neki kell kicsit kapitányosnak lennie, a nőnek meg nagyon türelmesnek, mert bizony tűrni is kell.”

Mégis, hogyan lehet egy házasságot ötven éven át életben tartani, kérdezem naivan, mintha azt hinném, van recept erre. „Ahogy a mondás tartja: a napok hallgatnak, s eltelnek” – mondja Ilona. „Telnek, s egyszer csak évekké, évtizedekké válnak. Múlik az idő, s hirtelen az ember csak észreveszi, hogy itt fáj, ott fáj…” „De azért remélem, megérjük a századik évfordulót is!” – fűzi hozzá a férje.

A mellettük ülő házaspár lemondó mosollyal legyint ennek hallatán. Borbély-Bartis Antal a „maga idejében”, mint mondja, telefonokkal foglalkozott. Eladással? – kérdem, mire kicsit felháborodottan válaszol, dehogyis, ő készítette, szerelte össze a készülékeket. Közben rengeteget járta az országot, laktak már Szatmáron, Diófáson is. „Váradon csak hatvankilenc óta lakunk” – mondja Antal bácsi.

Az együttélés szerintük már kicsit bonyolultabb, mint Baráék meglátásában: azt mondják, nagyon sok titkuk van. „Először is szeretni kell egymást, de sok türelemre is szükség van” – mondják mindketten. Abban mind a négyen egyetértenek, hogy ketten sokkal könnyebb átvészelni a nehézségeket, mint egyedül. Kicsit tartanak is attól, mi lesz, ha egyszer magukra maradnak, mert most még legalább „van kit várni, van kinek örülni” – mondja szinte egyszerre a két asszony.