Székelyföldön találnak otthonra a német kamaszok

A német gyermekvédelem magánalapítványok segítségével a szülői jogtól megfosztott vagy elvált szülők 12–18 év közötti gyerekeit helyezi el erdélyi családoknál, így a terápiás nevelés a kamaszok által megszokottól eltérő kulturális környezetben zajlik. Olyan gyerekekről van szó, akiknek alkoholista vagy drogfüggő szüleik képtelenek ellátni feladataikat, és fizikailag, illetve lelkileg bántalmazzák őket. Ezek a serdülők gyakran iskolázatlanok, figyelemzavarral küszködnek.

Első lépésben az állam kiemeli a kiskorúakat a számukra káros családi környezetből, és megpróbálja beilleszteni a német iskolai rendszerbe, nevelőotthonokba vagy családokhoz költözteti őket. Azokat a fiúkat, akikkel a német állam sikertelenül próbálkozott, más országokba viszik. Az átköltöztetés célja, hogy kiemeljék őket a helyi környezetből, ily módon biztosítva számukra egy új kezdet lehetőségét: a világ minden táján helyeztek már el tinédzsereket.

Példaértékű lehetne a német program

A kézdivásárhelyi születésű, két éve Udvarhelyen élő Balázs Lehel német–földrajz szakos diákként került először kapcsolatba a programmal, majd az egyetem elvégzése után tanárként, később pedig kijáró nevelőként dolgozott a Gyerekek reménye (Speranţa copiilor) romániai alapítványnál, amelynek 2012-től projektvezetője lett. Az alapítvány 2003 óta működik, jelenleg hat, nagyrészt 16 év körüli fiút helyezett el Hargita, Maros és Szeben megyében. Balázs Lehel sokat tartózkodott Németországban, behatóan ismeri az ottani gyermekvédelmi rendszert. Elmondása szerint egy nagyon jól működő, szigorúan ellenőrzött programról van szó.

A német állam sok pénzt és szakmai munkát fektet a programba, amely számos országban példaértékű lehetne. Gyereket csak saját és szülei írásos beleegyezésével helyeznek el külföldi befogadócsaládokhoz. A befogadószülőknek minimum három év szakirányú – legtöbb esetben pedagógusi – végzettséggel és alapfokú németnyelv-ismerettel kell rendelkezniük. Mielőtt gyereket „kapnának”, a szakemberek minimum kétszer meglátogatják a befogadócsaládot, különösen figyelnek arra, hogy minden serdülő a neki legmegfelelőbb családhoz kerüljön.

Nyugalomra, szeretetre van szükségük

A befogadó szülők felváltva járnak dolgozni, mivel a gyerekek egész napos felügyeletet igényelnek. Iskolába nem járnak, így házitanítóval készülnek fel a záróvizsgára. Az egyénre szabott programot és a tanszereket Németországból kapják, vizsgázni is ott fognak, a német iskolai követelményeknek megfelelően. Aktívan részt vesznek a család életében, ily módon megtanulják, megtapasztalják a normális családi életet. Mint minden gyereknek, nekik is nyugalomra, szeretetre és elismerésre van szükségük – meséli Balázs Lehel.

Mivel sérüléseiket, rossz tapasztalataikat Németországban szerezték, településenként csak egy serdülőt helyeznek el, vigyázva, hogy ne érintkezhessenek egymással. Ettől függetlenül nincsenek elzárva a helyi kortársaktól, a szocializációs lehetőségektől. Azonban interjút például csak a németországi gyámhatóság írásos beleegyezésével adhatnak. Szüleikkel általában havonta kétszer beszélnek telefonon.

Később is tartják a kapcsolatot a családdal

Az alapítványnál három tanár és három megfigyelőnevelő – egyikük itt élő német állampolgár – tevékenykedik. Félévente minden családnál kiértékelő megbeszélést tartanak, amelyen a befogadószülőkön kívül részt vesz a tinédzser, a biológiai szülők, a gyermekvédő, a németországi alapítvány ügyvezetője, a megbízott nevelő és a tanár. Ekkor határozzák meg a következő fél év céljait is. Bár a program végén a gyerekeket viszszatelepítik Németországba, később is tartják a kapcsolatot a családdal, amely teljes jogú tagjaként kezeli őket.

A programot teljes egészében a német állam finanszírozza, kiképezi a felügyelőket, és biztosítja a serdülő ellátási költségeit. A megbízott nevelő havi jelentéseket küld a németországi gyermekvédőnek. Eddig különböző romániai alapítványokon keresztül körülbelül kétszáz német ajkú gyerek gyógyult erdélyi családoknál.