Sikeres Kakasvész Nyárádszentsimonban

A Nyárád menti kis falu lakossága így szombaton két és félszeresére növekedett. A rendezvény fővédnöke a visegrádi Szent György Lovagrend marosszéki priorátusa volt, a megnyitón Mátéfi Péter íjász mellett lovag dr. Puskás Attila beszélt a lovagság történetéről és természetesen az íjjal való kapcsolatról.

Elszomorodott az időjárás, így próbára tette az íjászok türelmét és állóképességét, de a résztvevők állták a sarat kitartóan. Összesen 33 vásárhelyi, szovátai, marosszentgyörgyi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, alsósófalvi és gegesi íjász jött el ügyességét, edzettségét összemérni. Rövid távú lövések, majd hosszú távúak alkották a szokványos próbákat, aztán volt egy szakasz, amikor újszerű próbatétel is volt.

Egyik esetben például az íjásznak fel kellett másznia egy fára és megérintenie az ott kapaszkodó nemezkakast. Aztán karikás ostorral kellett „leszedni” ághegyről a kisméretű kakasszobrocskát, majd a katapulttal kilőtt mozgó célpontot (egy korongot) kellett eltalálni nyíllal, az észbontónál meg harmadikos matekpéldákat kellett megoldani. A szöveges példák „szereplője” természetesen mindig a kakas volt. De volt más elméleti próba is – a tatárpincékhez tett kiruccanás alkalmával a Magyarország, szeretlek! című kvízműsor példájára történeteket kellett továbbadni, memorizálni, újra elmondani. Minden jó lövés, minden jó válasz kakastollat ért. De rendhagyó módon veszíteni is lehetett, nem mint más versenyeknél – egy rossz lövés, rossz válasz mínusztollakat is „hozhatott”.

A „hivatásos versenyzők” mellett a látogatók, kíváncsiskodók is próbára tehették ügyességüket az íjászat terén. Külön pályákat állítottak be számukra, ott gyakorolhattak, próbálgathattak célba találni. És nem is kevés sikerrel. Volt olyan gyerek, aki a profi íjászokat meghazudtoló ügyességgel kezelte az íjat. Deák Attila szervező elmondta, bár Kakasvész a rendezvény neve, de távolról sem olyan véres a rendezvény, mint hinnénk. Egy kakas sem múlt ki nyílvesszők által a verseny oltárán, ami elhullott, az papírmaséból, nemezből, hungarocellből készült. Egyetlenegy kakas vált áldozattá, s az is csak azért, mert az a megtiszteltetés érte, hogy ő lehetett a verseny egyik díja.

Az ebéd lejárta után az íjászversenyzők elindultak a félkilométernyire, az erdő sűrűjében található, úgynevezett „tatárpincék” felé. Nyárádszentsimon határában ugyanis öt, homokkőbe vájt sziklaüreg van: tatárpincéknek nevezik őket, mert a monda szerint tatárjáráskor a lakosok oda rejtőzködtek el, a nép többi része a völgy túlsó oldalán, a ma Daraberdőnek nevezett helyre vonult vissza. Ezt bajosan tehették volna, mert egy-egy pince csak akkora, hogy még egy család is nehezen fért volna el benne. Inkább hihető, hogy itt rejtették el értékesebb tárgyaikat, élelmiszer-tartalékaikat, az emberek meg a Daraberdőben rejtőztek el valamelyik tatárbetörés elől.

A közelben található Tatárút pedig onnan kapta a nevét, hogy a legenda szerint ezen vonultak ki a tatárok. A tatárpincék meglátogatása is hozzátartozott a rendezvényhez, amelynek szervezői remélik, hogy a következő Kakasvészen még többen vesznek részt.