Sedevi Imre versenyre kel a Pókemberrel

A félmeztelen férfi a gravitációra fitytyet hányva kúszik az erősen megdőlt, majdnem vízszintes falon. A párducizomzatú test szinte tapad a falra, mozgása harmóniát, erőt és magabiztosságot sugároz, amint új fogást keres a felületen. Akár a Pókember forgatásán is lehetnénk, ám a valóság ennél jóval prózaibb: a nagyváradi vár egyik kazamatájában berendezett sziklamászó edzőtermében vagyunk, ahol Sedevi Imre a másnapi, szabadtéri mászásra készül. A sportmászás vagy szabadmászás elnevezéssel is illetett sziklamászás az alpinizmusból vált ki, s alig néhány évtizedes múltra tekint vissza. Míg az alpinizmusban a minél magasabb csúcsok meghódítása a cél, addig a sportmászók a minél nehezebb sziklafalakat célozzák meg. Egy-egy sziklafal nehézségét nem annyira a magassága vagy hosszúsága határozza meg, mint inkább a dőlésszöge, a rajta található fogások száma, illetve az ezek közötti távolság.

A sportmászásnak két változata ismert, magyarázza Imre. A klasszikus szabadmászásban a szikla a mászóeszköz, csupán mobil biztosító eszközök használata megengedett, melyeket lyukakba, repedésekbe illesztenek be. A mechanikus mászás esetén fix mászóeszközök, a falra előzetesen felszerelt szegek, ékek és kötélgyűrűk is könnyítik a mászó dolgát.
„Nem tudom, hogy az autózás extrémebb-e vagy a mászás. Én nagyobb biztonságban érzem magam a falon mint a volánnál” – jelenti ki kategorikusan a váradi sziklamászó, aki szerint enyhe túlzásnak minősül, hogy Romániában a sziklamászást extrém sportként tartják számon. Hiszen – teszi hozzá – mászás közben ugyanis a sportolók kötéllel biztosítva vannak, ha betartják a szabályokat, nem eshet bajuk.

Nem erő kérdése

Imre elmondása szerint véletlenszerűen lett sziklamászó. Az alpinizmus szerelmeseként 1990-ben, a Bihar megyei Réven találkozott néhány, a Sebes-Körös sziklaszorosának mészkőfalain sportmászással próbálkozó ismerősével. Az akkoriban Erdélyben még gyerekcipőben járó sport azonnal rabul ejtette, az alpinizmusról szabadmászásra váltott. A fiatalember szerint lehetetlen meghatározni, hogy milyen kvalitások szükségesek a sziklamászáshoz, minden egyes sikeres sportolónak mások az erősségei. „A legfontosabb az egység, a harmónia. Ha nincs erő, akkor legyen helyette valami, ami pótolja azt” – nyilatkozta a sportmászó. Az életkornak szintén nincs nagy jelentősége, állítja a harmincas éveiben járó Imre, elmondása szerint ismer olyan 60 éves sporttársat, aki ugyanolyan színvonalon mászik, mint ő.

Trófeagyűjtemény

A sziklamászók legjobbjai, itthon és külföldön egyaránt, hivatásként űzik e sportot, klubok tagjaiként, havi fizetésért. Imre éveken át egy bukaresti egyesület versenyzője volt, jelenleg pedig a temesvári Alternative klubot erősíti. Idehaza 1989 óta rendeznek nemzeti bajnokságot, emellett több, kupa néven futó versenyre is sor kerül minden idényben. Annak ellenére, hogy az egyik legjobb hazai sportmászóként tartják számon, Imre tarsolyában nincs még egyetlen országos bajnoki cím sem. Ezüst- és bronzérmekből szép gyűjteménye van, kupákból pedig szintén jó néhányat begyűjtött. Eddigi pályafutásából azonban nem ezekre a legbüszkébb, hanem arra, hogy 2005-ben elsőként mászott végig az El Monstro névre keresztelt, a Révi-szorosban található sziklaplafonon.

„Ez az egyik leghosszabb sziklaplafon Romániában, 28 méteres. Ugyanakkor ez az egyik legnehezebb hazai útvonal” – mondja. Másik jelentős, versenyen kívüli sikerének színhelye a görög Kalymnosz-sziget volt, ahol első próbálkozásra teljesített egy szintén magas nehézségi fokú utat. Ezzel országos csúcstartó lett, rajta kívül ugyanis egyetlen romániai sportolónak sem sikerült még elsőre kimásznia ilyen szintű útvonalat.

Felhagyott a versenyzéssel

Imre versenytrófeáinak száma egyelőre úgy tűnik, nem fog már gyarapodni. „Tavaly eldöntöttem, hogy abbahagyom a versenyzést. A versenyek miatt nem tudtam egyébbel behatóan foglalkozni” – meséli a fiatalember, aki azonban a mászással nem hagyott fel. Jelenleg egy szintén igen nagy nehézségi fokúra becsült útvonal, az Open Doors megmászására készül, mely a Révi-szoros Vársonkolyos felőli bejáratánál található.

Az edzésekre is rendszeresen eljár. Nyaranta az edzés heti két szabadtéri sziklamászásból és két terembeli technikai edzésből áll. A technikai edzésen, a mesterséges mászófalon azt gyakorolja, hogyan lehet egyik fogásból átjutni a másikba. Minden edzés végén két órát szán a fizikai erőt fejleszteni hivatott gyakorlatokra.