Romantikus lázadó

Marcos, aki a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN) élén fegyveres felkelést indított 1994-ben az indián õslakosság jogaiért, ugyanakkor hangsúlyozta: nem a sztár, nem a szexepiles nõ vonzza, hanem a rejtélyes „jelkép”, amit képvisel. Szerelme akkor ébredt Angelina iránt, amikor megtudta, hogy a színésznõ támogatja a rezervátumban élõ észak-amerikai indiánok ügyét, és hogy édesanyja irokéz indián származású volt. Meg is hívta Jolie-t egy amerikai bennszülött-találkozóra, amelyet a mexikói Sonora állambeli Yaqui de Vicam faluban rendeztek, de szerinte a színésznõ nem kapta meg a meghívót, mert „különben biztosan eljött volna”.

A „subcomandante”, akinek arcát eltakaró sísapkája fogalommá vált, e viseletrõl elmondta, hogy a felkelés idején egy hirtelen jött ötletbõl született. Az is kiderült róla, hogy nincsen állandó lakhelye, de állandóan magával hordja kedvenc olvasmányait, a mexikói indián irodalmat és legendákat, ezenkívül Cervantes Don Quijotéjét, valamint Miguel Hernández spanyol és Pablo Neruda chilei költõ verseit. Marcos az interjúkötetben nem rejtette véka alá véleményét Latin-Amerika vezetõ politikusairól és közéleti személyiségeirõl. Csalódásának adott hangot Lula brazil elnökkel kapcsolatban, Cristina Fernandez argentin elnök aszszonyról úgy vélekedett, hogy „ilyen imázst szeretnének azok, akik továbbra is Latin-Amerika elpusztításán munkálkodnak”, a híres emberi jogvédõ spanyol bírónak, Baltasar Garzónnak pedig azt vetette a szemére, hogy azt hiszi: az igazságszolgáltatás médiaesemény. Fidel Castróval és Ernesto Che Guevarával kapcsolatban azonban nincsenek kétségei a „subcomandanténak”: a leköszönt kubai elnököt „minden értelemben kiváló embernek” nevezte, míg Chét „egy olyan nemzedék emberének, amely azóta is állandóan újjászületik.”

MTI