Ramberget, a zöld és a gyermekkor

A helyet a helyi vasművek, a Götaverken nagy tekintélyű igazgatója, James Keiller adományozta a városnak még 1906-ban, s ha látja, bizonyára ma is elégedett ajándéka fogadtatásával. A Rambergetet ugyanis senki sem hagyja ki, napsütéses nyarakon – márpedig az utóbbi évtizedben egyre inkább ilyen lesz a svédországi nyár – rendszeres családi kiruccanások színhelye, a vendégek számára pedig kötelező program. Mi több, az autós forgalom elől ősztől tavaszig lezárt hegyecske egyfajta „tiltott gyümölcs”, ahová szilveszterkor gyalogosan kapaszkodnak fel az emberek megnézni a kikötőbeli tűzijátékot.
A Rambergetről amúgy mindent látni – és semmit. Ez utóbbi állítást persze nem kell szó szerint venni, ám ha folyamatosan azt hallja az ember, hogy a látóhatáron tornyosuló másik domb mögött még rengeteg Göteborg van, képtelen szabadulni az érzéstől, hogy valamiről lemarad. Svédország legnagyobb kikötőjének tekintélyes része viszont ott fekszik a lábunk előtt, a hajómonstrumok és dokkok láttán pedig szinte fölösleges számsorrá változnak az önmagukban is tekintélyes adatok: évente 12 ezer hajó fordul itt meg, a kompokon pedig négymillió ember „csorog” be a kikötőbe. Külön terminál fogadja a Dániából érkezőket, a Németország felől közelítőket, s külön a brit szigetekről induló utasokat.
A rengeteg zöldet, fűt-fát-bokrot viszont lehetetlenség nem észrevenni, s a látványért nem is kell feltétlenül megmászni a Rambergetet. A repülővel érkezők már a levegőből megcsodálhatják a hatalmas zöld területeket, de a belvárosban kószálva is bárhol megpihenhet a szemünk egy-egy üde zöld folton. Ezek után talán a statisztikai adatok – egy főre 175 négyzetméternyi zöld jut – is értelmezhetőbbé válnak...
Hajózás ide, Volvo vagy Ericsson oda, a göteborgiak azért sértve éreznék magukat, ha városukat bárki „csak” Svédország legnagyobb gazdasági-kereskedelmi központjaként határozná meg. Az 1621-ben alapított, Svédország nyugati kapujának szánt Göteborg ugyanis további „legek” kategóriájában is éllovasnak számít. A város 17 múzeummal, 25 előadóteremmel és 38 mozival csábít, közülük az utóbbi évek sikertörténetének számító városi színházzal, amelyet tetszhalál állapotából támasztott fel egy bosnyák származású menedzserigazgató. Õt is utolérte azonban a sikeres emberek sorsa: Stockholmba hívják újabb „kulturválság” kezelésére, a göteborgiak pedig máris aggódhatnak, hogy mi lesz az intézménnyel a továbbiakban. Ami biztos: az atlétikai Európa-bajnoksággal párhuzamosan zajló városfesztivál keretében a román darabok hetét tartják – értékelhető érdeklődés mellett.
A Liseberg vidámpark természetesen sokkal nagyobb tömegeket vonz, de hát ebben nincs semmiféle csoda, hiszen Skandinávia legnagyobb vidámparkja és leglátogatottabb idegenforgalmi látványossága évi hárommillió látogatót csábít. A klasszikus vásári attrakciók mellett folyamatos előadások és virágok ezrei varázsolják vissza rövid időre mindenki gyermekkorát. Kell-e ennél jobb ajánlólevél?