Rajongóból merénylő

A rendezõ ugyanis Chapman néhány valóságos hangfelvételét is felhasználva, de szerepét a fiatal Jonas Ball-lal eljátszatva, arra volt kíváncsi: mi játszódhatott le a gyilkos agyában, hogy végrehajtsa szörnyû tettét. Maga Lennon szinte soha nem jelenik meg a filmben, legfeljebb néhány homályos, árnyékos képen, de feltûnik a Dakota House elõtti járdának az a pontja, ahol a végzetes lövéseket kapta. Közben felbukkannak jelenetek különbözõ, New Yorkról és mentális zavarokról szóló híres filmekbõl, köztük a Taxisofõrbõl és A dühöngõ bikából, mialatt folyik a nyomozás arról a beteges viszonyról, amely az ismeretlen rajongó és „hõse\" között alakult ki. Ez akár kockázatos vádirat is lehet a nagyvárosi magány és a tömegkultúra közötti kapcsolatról. A film kijátssza azt a közismert tényt, hogy a gyilkos megszállottja volt J. D. Salinger Zabhegyezõjének, és azonosította magát a regény kallódó fõhõsével, de az is hangsúlyosan szerepel benne, hogy Chapman haragudott Lennonra, mert képmutatónak tartotta.

A film, amelyet a New York-i IFC Centerben mutattak be a múlt héten exkluzív vetítésen, nem nyerte el az amerikai kritika tetszését. A tekintélyes The Hollywood Reporter egyenesen azt írta róla, hogy „hiányzik belõle az a mélység, amely jogossá tenné a film létrejöttét\". A lap azt is Piddington szemére veti, hogy a merénylõ elmeállapotát hatásvadász eszközökkel mutatja be, köztük egy olyan képsorral, amelyben elképzeli egy homoszexuális pár meggyilkolását. A The New York Times szerint teljes csalódás a film. Stephen Holden, a lap kritikusa úgy vélekedett: bár a film nem akarja, hogy a nézõ rokonszenvet érezzen Chapman iránt, mégis arra kényszerül, hogy csaknem két órát töltsön el az õ kellemetlen társaságában. A kritika ugyanakkor egyértelmûen magasztalta Jonas Ball megdöbbentõen hiteles alakítását, és nagy jövõt jósolt neki. Kérdés azonban, hogy ez a szerep nem teszi-e tönkre a fiatal színész imázsát, tekintettel arra, hogy John Lennont máig százmilliók imádják, és átkozzák gyilkosát.

MTI