Pipázni csak nyugodtan lehet

Orosz Pál Leventének a pipázás iránti vonzalma igen zsenge korában kezdődött, már gyermekként kellemesnek találta a dohány illatát. Pipát immár felnőtt emberként, egy magyarországi barátjának a biztatására vett először a szájába, s egykettőre bele is szeretett a pipázásba. Az évek során az udvarhelyi üzletember 40 pipát gyűjtött össze, melyeket több-kevesebb rendszerességgel használ is. A kollekció létrejötte nem gyűjtőszenvedélyének tudható be, hanem a pipázás azon íratlan szabályának, hogy egy pipával csak egyetlen fajta dohányt szabad szívni. A dán dohányok a legjobbak, a kocapipások az ízesített termékeket, a nagy pipások inkább az ízesítés nélkülieket kedvelik, magyarázza Orosz Pál Levente. Legalább kétnaponta illik meggyújtani egy pipát” – mondja, majd hozzáteszi, hogy ő maga távolról sem felel meg ezen elvárásnak. „Pipázni csak nyugodtan lehet. Valószínűleg ezért nem pipázom gyakrabban” – vallja meg.

Legjobb a hangagyökér

Orosz Pál Levente szerint a pipázáshoz sok tévhit kapcsolódik, ezek egyike, hogy a legjobb pipák rózsafából készülnek. Valójában rózsafa pipák egyáltalán nincsenek, a legjobb alapanyag pedig a hangagyökér, mely a talajból felszívott nagy mennyiségű ásványi anyag miatt szinte éghetetlen.
A pipázás nem okoz függőséget, állítja Orosz Pál Levente, az ember nem kényszercselekvésként, hanem kedvtelésből veszi elő a pipát. „Ha leülök pipázni, jó a társaság, meghittség van, ami kényelemérzetet nyújt”, ecseteli a foglalatosság varázsát.

Polgári hobby

Hogy a jó társaság biztosított legyen, Orosz Pál Levente néhány évvel ezelőtt megalakította barátaival – akiket ő „fertőzött meg” a pipázás szenvedélyével – a Székelyudvarhelyi Polgári Pipaklubot. A klub nem azért kapta a polgári jelzőt mert az összejövetelek egyben MPP gyűlések is, hanem azért, mert a pipázás alapvetően polgári hobby, szögezi le interjúalanyunk, aki a szerveződés elnöke. A pipaklub mintegy tíz tagja általában kéthetente jön össze egy kis pöfékelésre, beszélgetésre. Versenyek előtt sűrűbben találkoznak, edzenek, készülnek a megmérettetésre. Mivel idehaza nincs pipásokat tömörítő országos szervezet, az udvarhelyi klub a Magyarországi Pipaszövetség által szervezett bajnokságban indul, immár hat éve, s a székely anyavárosban is zajlott már több verseny, javarészt magyarországi résztvevőkkel.

Világbajnoki versenypipázás

A pipaversenyeken egyforma pipákból, három gramm azonos fajta dohányt szívnak a résztvevők, s az lesz a győztes, akinek a legtovább kitart a dohánya. „A pipatöméstől függ, hogy mennyit ég a dohány” – árulja el a sikeres versenypipázás titkát Orosz Pál Levente. Az udvarhelyi pipások rendre jól szerepelnek a magyar bajnokságban – általában az első öt helyezett között vannak, de csapatban voltak már elsők is – s ennek köszönhetően kijutottak három világbajnokságra és egy Európa bajnokságra is. A Polgári Pipaklub tagjainak legjobb eredménye 1 óra 40 perc körül van, ám van még hova fejlődniük, a jelenlegi világcsúcs ugyanis 3 óra 34 perc. A magyar pipások egyébként a nemzetközi élmezőnyhöz tartoznak, mostanáig két férfi és egy női világbajnok került ki közülük. A jövő évi világbajnokságnak Debrecen ad otthont. A versenyen Udvarhely nemcsak versenyzőkkel képviselteti majd magát, hanem a résztvevők szórakoztatásából is ki fogja venni a részét, a Coala Jazz Band és az Alla Breve kórus jóvoltából. „Még a forró húslevesnek is van egészségkárosító hatása” – jelenti ki határozottan Orosz Pál Levente, mikor a pipázásnak az egészségre gyakorolt hatása kerül szóba. Véleménye szerint a pipázás sokkal kevésbé ártalmas, mint a cigarettázás, hiszen kátrány egyáltalán nem kerül a szervezetbe, a füstöt nem kell tüdőre szívni, a szűrős pipák aktív szénfiltere pedig jelentősen csökkenti a szervezetbe jutó káros anyagok mennyiségét.