Namíbiából száll haza Arlie

A tavalyi évhez képest három naposkéséssel indult haza Arlie, a 2013-ban műholdas nyomkövetővel felszerelt békászó sas. A ragadozó madár február 11-én kelt útra namíbiai telelőterületéről, ahol 2016. december 10. óta tartózkodott – fejtette ki a marosvásárhelyi Milvus Csoport madártani és természetvédelmi egyesület. A békászó sas védelme Romániában című projekt keretében 22 ragadozó madárra került nyomkövető, de már csak Arlie-t tudják követni, a többieknél vagy a nyomkövetőnek lett baja, vagy a madárnak.

A jeladó egy 45 grammos műholdas nyomkövető, amely egy GPS-adóvevőből, napelemből és akkumulátorból áll. Ez a rendszer naponta hat pontos információt rögzít a madár tartózkodási helyéről. Papp Tamás, a Milvus Csoport alapítója és elnöke elmondta, 2013-ig gyűrűs módszerrel követték a madarakat, de az újfajta nyomkövetés sokkal több információt szolgáltat, többek között azt is megtudják, milyen veszélyforrás leselkedik a madarakra, amelyek az oda-vissza út során mintegy 25 ezer kilométert tesznek meg évente. Arlie, megfigyelt 22 társánál nyugatabbra, Namíbiában szokott telelni, és a tervek szerint a Fogaras-hegységben lévő fészkéhez érkezik meg április első felében. Tavaly már elég korán, április 2-án megérkezett a Brassó megyei otthonába. Vándorútjának időtartama egyrészt kondíciójától, másrészt az időjárási viszonyoktól függ.

„A vonuló madarak át kell hogy repüljék a Szaharát, ahol a klímaváltozás miatt egyre kevesebb az olyan félsivatagos, vízzel rendelkező élőhely, ahol a madarak megpihenhetnek. Négyszáz-ötszáz kilométer után pihenésre, vízre és élelemre van szükségük, de ha nincs lehetőségük erre, elfogy az erejük, és elpusztulnak. Libanonban, Szíriában, Egyiptomban és Törökországban sok madarat lelőnek, Afrikában pedig rengeteget megmérgeznek” – részletezte a szakember. Hozzátette, a Sínai-félsziget földrajzi csapda a szárnyasoknak: a fiatal madarak ösztönösen déli irányba repülnek, amíg el nem érik a Sínai-félsziget csúcsát, azonban innen sokszor már nem sikerül átkelni a Szuezi-öblön, amely 20-30 km széles. Kimerülten összegyűlnek Sharm-al-Sejk település szennyvíztisztító édesvizű telepénél, ahol rendszerint legyengülnek és elpusztulnak. A tapasztalt, idősebb madarak kikerülik a Szuezi-öblöt, Szuez városától északi irányba.

A világszinten egyre veszélyeztetettebbé váló madárfajnak, a békászó sasnak a Kárpát-medence erdélyi területei képezik a legfontosabb élőhelyét. Ezen a területen 2000-2300 pár él, amely több mint 22 százalékát képezi az Európai Unió békászó sas populációjának, illetve 10 százalékát a világ teljes állományának. Az öreg erdők nélkülözhetetlenek a békászósas-fészkeléséhez, illetve szükséges, hogy a közelben gyepek is legyenek a táplálékszerzéshez. Mindez a Kárpátok lábainál lévő védett területeken megtalálható, ahol az öreg erdők a mezőgazdasági területekkel találkoznak. A legjobb élőhelyeik a szász vidéken és a Székelyföldön találhatók, sok madár költ Segesvár, Medgyes, Brassó, Szeben környékén, de Maros megyében a Nyárád és a Kis-Küküllő mentén is évente 30-50 pár költ.