Bíznak műholdjuk működőképességében a nemzetközi versenyre benevezett apáczais diákok

A Csipesz nevű csapat tagja rámutatott, hogy menet közben rengeteg váratlan nehézség felmerül, amire nem is gondoltak az elején. „Ebbe beletartoznak a külső faktorok, hiszen kapunk külső segítséget is. Ide tartozik még az is, hogy valami egyszerűen nem működik, miközben két perce még nem volt vele semmi probléma. Érdekesen hangozhat, viszont ez elég gyakran felmerülő probléma, főként a verseny informatikai területén. Emellett, mivel a verseny időigényes, az is gondot jelenthet, hogy összeegyeztessük az időpontokat, hogy mikor ülünk le dolgozni a heti találkozókon felül” – részletezte a tizedik osztályos diák.

A 330 ml-es üdítősdoboz méretű műhold kapcsán elmondta,

Lukács Mátyás arról is beszélt lapunknak, hogy a tesztelés során egyre jobban teljesített kis műholdjuk. Mint kifejtette, fény derült néhány kisebb-nagyobb problémára, de a csapat rugalmasságát és motivációját figyelembe véve, ezeket könnyen orvosolni tudják.

A kincses városi csapat tagjától azt is megkérdeztük, hogy mit vél a verseny legnagyobb hozadékának, illetve társaival közösen milyen tudásra, tapasztalatra tesznek szert a megmérettetés során.

Hozzátette, a verseny szakmai részétől eltekintve az is egyértelmű, hogy emberileg fejleszt. Mint kifejtette, hat személlyel kell néha elég szélsőséges mentális állapotban együtt dolgozni, és ez eléggé összekovácsolja a csapatot. „Annak ellenére, hogy mindenki fáradt, este kilenc van, ott ül a suliban a teljes csapat, és ugyanazért a célért dolgozik. A mi csapatunk kifejezetten jól működik. Barna Norbert csapatkapitány az elektronikával foglalkozik, Kozma Júlia 3D-tervezéssel, Gál Janka a kommunikációs referensünk, Kiss Sámuel és én programozunk és Mártonfi Milán az adatfeldolgozásért felel. A verseny kétségkívül rengeteg fajta tapasztalattal gazdagítja a résztvevőket, úgy egyénileg, mind csapatként” – magyarázta az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákja.

Hasonlóan vélekednek a versenyről a 330 nevű csapat tagjai – Killyéni Ágnes, Kovács Zsolt, Domokos Márk, Horváth Fülöp és Soós Ádám – is, akik

A kilencedik osztályos diáklány szerint a csapat számára néha nem is a műszaki problémák jelentik a legnagyobb fejtörést, hanem az, hogy mindenki egyszerre ráérjen, és gördülékenyen haladhassanak a fejlesztéssel. Emlékeztetett, hogy a verseny egyik alapfeltétele az elsődleges küldetés teljesítése, amely a légköri nyomás és hőmérséklet mérését foglalja magába, valamint az adatok továbbítását a földi állomásra rádiójeleken keresztül. „A másodlagos küldetésünk, amit minden csapat egyénileg választ, egy kicsit összetettebb:

Killyéni Ágnes arról is beszélt lapunknak, hogy az ejtőernyőtesztek változatos eredményeket hoztak. „Az első ernyő túl kicsinek bizonyult, szinte fele akkorának, mint amekkorára szükség lett volna. Idővel azonban belejöttem a varrásba, és lassacskán, ahogy nőtt az ejtőernyők száma, egyre pontosabb és szebb darabokat sikerült gyártani. A tesztek során sok váratlan helyzet felmerült. Volt, hogy az ejtőernyő ki sem nyílt, vagy az elmért súly miatt úgy esett le mint egy zsák kő. Persze, idővel ezeket a hibákat is sikerült kijavítani, és összehangolni a műhold-szimulációnk szárnyaival, hogy tökéletesen működjön esés közben” – magyarázta a csapatag.

Hozzátette, mivel az elektronika a szíve az egész műholdnak, rendkívül fontos ennek is a tesztelése.