Gólyák a tavaszi vándorúton
Fotó: Gazda Árpád
A Szahara sivatagtól délre teleltek, és minden bizonnyal már úton vannak hazafelé az erdélyi gólyák. Jeladóval felszerelt lengyelországi társaik korábbi jelzései alapján a vonulás során Egyiptomban a Nílus völgyén haladnak észak felé, majd a Sínai félszigeten, Izraelen, Libanonon és Szírián át kerülik meg a Földközi-tengert. A hazafelé tartó úton naponta akár 250 kilométert is megtesznek.
Több hazai természetvédő, madárvédő egyesület bejelentette az elmúlt napokban, hogy a korán érkezett tavasz miatt már március elején elindítja a gólyakameráját, hogy akkor is sikerüljön megfigyelni az első gólya megjelenését, ha a madarak hamarabb érkeznének. A Kolozs megyei magyarfenesi fészek a Clujbird.ro honlapon, a Maros megyei Sáromberke egyik fészke a milvus.ro/webcams/storkcam2/ oldalon, a Temes megyei gyertyámosi fészek pedig a wildliferomania.com/live/barza-alba-carpinis/ honlapon követhető figyelemmel. Egyelőre azonban csak az látszik az internetes közvetítésekből, hogy Magyarfenesen kinőtt a fű a fészekben, Sáromberkén egy műanyagzacskót lenget a szél, a gyertyámosi fészket pedig a verebek látogatják olykor.
Gólyafolyosó Európa és Afrika között
Fotó: Grupa EkoLogiczna/Facebook
Sokan teszik fel ilyenkor a kérdést: vajon hol vannak most a gólyáink? Hol és hogyan töltötték a telet? Elindultak-e már hazafelé? Milyen útvonalon, milyen ütemben közelednek a fészkükhöz? Az ornitológusok számára bő évszázadon át a madarak gyűrűzése volt az az eszköz, amelyikkel információkat nyerhettek a vonulásról. Ha valaki egy meggyűrűzött madár tetemére bukkant, vagy élő gyűrűzött madarat fényképezett le, lejelenthette valamely madártani egyesületnek a helyszínt, időpontot, és a gyűrű számát, az pedig továbbította az információt annak, aki egykor meggyűrűzte a madarat. A módszer kétségkívül jobb, mint a semmi, de rendkívül kevés információ összegyűjtésére alkalmas.
Lengyelországban gyűrűzött átutazó gólya a magyarfenesi református templom toronygombján
Fotó: Gazda Árpád
A technika fejlődése azonban ma már sokkal pontosabb megfigyelésre biztosít lehetőséget. Beszerezhetők olyan kis méretű jeladók, amelyek nem zavarják a nagyobb testű madarakat a repülésben, és amelyek a vonulás, és az afrikai tartózkodás idején is elküldik olykor a madár koordinátáit.
A módszer kiváló, de meglehetősen költséges, és a jeladó elvesztésének a kockázatával jár. A felnőtt madarakat ugyanis nehéz befogni, hogy jeladót szereljenek rájuk. Így a csomagot jobbára olyan fiatal madarakra tudják rögzíteni, amelyek még nem tanultak meg repülni. Ezek közül pedig sokan nem élik meg az egy éves kort. Elpusztulásuk leggyakoribb oka, hogy egyszerre érnek hozzá több villanyvezetékhez, és áramütés áldozataivá válnak. Ráadásul a fiatalok három éves kor előtt nem raknak fészket, nem alapítanak családot, nem költenek fiókákat, előfordul, hogy vissza se térnek a szülőföldjükre.
Ataman látogatása Dél-Afrikában
A Lengyelország keleti részén fekvő Siedlceben működő Grupa EkoLogiczna madárvédő egyesület több éves tapasztalatra tett szert a jeladós gólyák megfigyelésében. 2023 augusztusában már 12 jeladós gólyájuk indult el dél felé.
Ataman Afrika legdélibb pontjáig repült
Fotó: Grupa EkoLogiczna/Facebook
A Facebookon közölt beszámolóikból az derül ki, hogy a jeladós gólyák sem mindig adnak hírt magukról. Néha felbukkannak, máskor hetekre eltűnnek. Február 29-én például arra panaszkodtak, hogy a 12 jeladós gólyájuk közül csak egy Törökországban csavargó fiatal madártól kapnak jeleket. Még azt sem tartották kizártnak, hogy meghibásodtak a jeladóik.
A korábbi híradásaikból azonban az derült ki, hogy a lengyel gólyák a nyár végi vonulás során Románián, Bulgárián keresztül jutnak Törökországba. Ott a Dardanellák-szoroson repülnek át a Márvány-tenger fölött. A Földközi-tengert megkerülve Szíria, Libanon, Izrael érintésével jutnak el Egyiptomba, ahol a Nílus völgyén tartanak délnek. A gólyák egy része a Szaharától délre, Szudán, Csád, Nigéria területén várja ki, hogy közeledjék a tavasz szülőföldjére. Az Atamannak elnevezett jeladós gólya azonban meg sem áll Dél-Afrikáig. Visszafelé ugyanezen az útvonalon vonulnak.
Noha az év felét töltik a déli féltekén, és a másik felét Északon, az otthonuk mégis a mi tájainkon van. Erre utal az a tény, hogy itt rakják le tojásaikat, itt költik ki fiókáikat.
Hazafele jobban belehúznak
A Grupa EkoLogiczna korábbi híradásaiból az derült ki, hogy a vándorló gólyák hazafelé jobban igyekeznek, mint az Afrikába vezető úton. Naponta akár 250 kilométert is repülnek. Minden bizonnyal azért sietnek, hogy saját használatban tarthassák az egy évvel korábban belakott fészket. A fészek ugyanis azé, aki hamarabb érkezik, és birtokba veszi, majd megvédi a később érkezőktől. A vonulás sebességét az időjárás is befolyásolja.
Kinőtt a fű a magyarfenesi fészekben
Fotó: Gazda Árpád
Repülésük során ilyen foltokat keresnek, majd ezek fölött spirálban körözve olyan magasra emelkednek amilyenre csak tudnak. Onnan siklórepülésben haladnak a következő felfelé tartó légáramlatig. Ha lehűl az idő, és hó borítja be a tájat, eltűnnek a felfele ívelő meleg légáramlatok, és a vonulás is leáll.
A magyarfenesi fészekben 2007 óta figyeljük a gólyákat, 2017 óta immár webkamerán keresztül is. Az elmúlt 17 évben március 14. volt a legkorábbi érkezés. Ezt 2015-ben jegyeztük fel. Leggyakrabban március 28-án érkezett a fészekfoglaló gólya. Párja általában több napos, esetenként több hetes késéssel futott be. Az első tojások az április 1-13 közötti időszakban jelentek meg a fészekben, az első kisgólya kibújására pedig az első tojástól 34-36 napot kellett várni.
Hazaértek a vörös vércsék Erdélybe
Megérkeztek a vörös vércsék kamerával ellátott marosvásárhelyi fészkükbe – közölte a Milvus Madárvédelmi Egyesület. A madarak élete állandó jelleggel követhető a következő linken: https://milvus.ro/hu/webcams/falcocam/. Szerdán délelőtt csak az egyik vércse tartózkodott a fészekben, tollászkodott éppen. A marosvásárhelyi tömbház tizedik emeletén költő vörös vércse pár mindennapi életét 2018 óta közvetíti a Milvus. Az egyesület közölte, a tojó és a hím is megérkezett már a fészekhez és elkezdték gondosan előkészíteni. A vörös vércse az egerészölyv mellett a leggyakoribb hazai ragadozó madár. Széles körben elterjedt egész Eurázsiában, fészkel a Földközi-tenger szigetein és Észak-Afrikában is. A zárt erdők, magas hegyek és fátlan puszták kivételével sokfelé fészkel, utak mentén, parkokban, nagyvárosok szívében. Varjúfélék fészkét foglalja el, de előszeretettel költ sziklahasadékokban, hidak alatt, épületek üregeiben. A marosvásárhelyi megtelepedést Deák Attila, a Milvus munkatársa segítette, felajánlva egy költőládát az egyik ablakában. A vörös vércse rágcsálókat, rovarokat, gyíkokat fogyaszt. A levegőben egy helyben szitáló vércsék látják azokat UV fényben előtűnő vizeletcseppeket amelyekkel a fűben mozgó rágcsálók jelölik ki útvonalaikat, így hatékonyabban tudnak vadászni rájuk. A kirepült fiókák száma nagy mértékben függ a táplálékbőségtől, az úgynevezett pocokgradációs években 4-5 fióka hagyhatja el a fészket.
Vitorlázó-repülésben Kelep
Fotó: Gazda Árpád
Gyűrűt kaptak kedden reggel a Kolozs megyei Magyarfenesen található fészekben nevelkedő kisgólyák – olvasható a clujbird.ro honlapon.
Visszatért az első gólya Háromszékre: a Rara Avis madártani egyesület elnöke szerint ugyanarról a gólyáról van szó, amely tavaly is március 7-én tért vissza bikfalvi fészkére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!