Megunhatatlan Depeche Mode

Válság ide vagy oda, a budapesti szomszédom még tavasszal jókora személyi kölcsönt vett fel, hogy a lehető legtöbb európai helyszínre kísérhesse el a Depeche Mode-ot az idei Tour of the Universe turné keretében. Az 1987-ben alakult Magyarországi Depeche Mode Rajongói Klub oszlopos tagjának történetével csak érzékeltetni szeretném, hogy errefelé milyen szintű fanatizmus veszi körül a brit szinti-pop bandát. A viszony pedig nem egyoldalú, és mi sem jelzi ezt jobban, minthogy David Gahan, Martin Gore és Andrew Fletcher kedd este immár a nyolcadik alkalommal lépett fel Budapesten. Sőt a frontember hat éve szólóprojektje keretében is bemutatkozott a magyar fővárosban.

Mindezek fényében érthető, hogy már a metrómegálló felé tartva, az utcán folyamatosan DM-pólókban feszítő, tradicionálisan feketébe öltözött rajongókba lehetett botlani, és nem volt ritka egy-egy frissebb ruhadarab sem, amelyen az új lemez egyik slágerére utalva a Wrong felirat virított. A Puskás Ferenc-stadionban gyülekező fiatalok előbb azt vehették elégedetten tudomásul, hogy elmúltak a korábbi kiadós eső nyomai, majd azt is, hogy Dave Gahan ismét ereje teljében van.

Az emblematikus sztár betegsége miatt ugyanis korábban több – köztük a bukaresti – fellépés is elmaradt, a magyar fővárosban viszont az első perctől az utolsóig kirobbanó formában „vezényelte” végig a koncertet. Ahogyan az várható volt, a banda az új album három dalával indított, köztük az agresszív Wronggal, majd három, immár klasszikusnak számító darab hozta egyre inkább tűzbe a közönséget: az 1993-as Walking in My Shoes akkordjai alatt már a székeken ülők sem maradtak a helyükön, az It’s No Good szövegébe jelentősen besegített a publikum, a pörgős A Question of Time alatt pedig több tízezer tenyérpár tapsolt a levegőben.

Az együttes néhány melankolikusabb számmal vett egy kicsit vissza a rohanásból – közülük a Jezabel és A Question of Lust a zene-guru Martin Gore érzéki előadásában volt hallható –, hogy aztán egy pár középtempós dallal vezesse vissza a közönséget a féktelen buli felé. A tökéletesnek ható koreográfiába pedig az időjárás is besegített: a rockos I Fell You dallamára ismét esni kezdett. Sokan el is indultak a kijárat felé, ám legtöbbjüket visszafordították az egyik legnagyobb DM-sláger, a Policy of Truth akkordjai.

Innentől pedig szinte egy új, másik koncert vette kezdetét: a zuhogó esőben kitartó tömegnek számos nagy slágerrel „kedveskedett” a banda, az Enjoy the Silence, a Never Let Me Down Again, a Master And Servant, a Strangelove, vagy a Personal Jesus pedig megtette a hatását. Sokan annyira kimelegedtek a csápolásban, táncban, éneklésben, hogy a gondosan magukkal hozott esőkabátot vagy kapucnis felsőt is levetették, és még a villanyok felkapcsolása után, a kijárat felé énekelgetve sem vették vissza. A legfőbb beszédtéma ekkor már a jövő januári, újabb budapesti Depeche Mode-koncert volt. Igaz, a szomszéd nem vár addig: már holnap repülőre ül, hogy Párizsban ismét átélhesse a DM-élményt.

Szerző: Kiss Csaba, Budapest