Megsárgult iratok titkai

Valójában Mihály volt az utolsó cár, mivel II. Miklós az ő javára mondott le, de 1917. március 2-ától mindöszsze 24 órán át uralkodott, s az ő sorsa máig a legtitokzatosabb a Romanov családban, mert 1918-ban nyomtalanul eltűnt.

Romanov Mihály titokzatos eltűnése

Amikor Romanov Mihály egyetlen nap után lemondott, a szovjet kormánytól engedélyt kapott, hogy egyszerű állampolgárként éljen tovább. Nem sokkal később Permbe telepítették, ahol angol titkárával egy szállodában lakott. A hatóságok nem háborgatták, de akadt egy fegyveres munkásokból álló, „civil csoport”, amelynek öt tagja 1918. június 13-ára virradó éjszaka elvitte őt és titkárát.

Az egyik résztvevő, bizonyos Andrej Markov 47 évvel később a helyi történelmet kutató bizottság előtt elmondta, hogy az erdőbe mentek, ő lelőtte Brian Johnson titkárt, majd – mivel társai fegyverei többször is csődöt mondtak – Mihályt is. Ezután úgy döntöttek, hogy kialusszák részegségüket, s majd reggel folytatják.

Innentől több változat ismert: az egyik szerint reggel eltemették a holttesteket, s elhíresztelték, hogy megszöktek, a másik szerint a két áldozatnak reggelre hűlt helye volt, a harmadik szerint az egész történetet Markov találta ki. Tény azonban, hogy Mihály sorsa máig nem ismert, s hogy sok érv és adat szól a nagyherceg szökése mellett, így például az, hogy látni vélték 1919-ben a turkesztáni Merv (mai nevén: Mari) város közelében.

Ujjlenyomatos „aláírás”, eltűnt briliánsok

Nemrég jelentkezett az orosz lap szerkesztőségében egy bizonyos Nagyezsda Lobaseva, aki állítja, hogy nagyapja, az 1975-ben elhunyt Berdi Kuzsuk, a mai Türkmenisztán területén fekvő Mari város néhai lakója maga Mihail Romanov nagyherceg volt. Állítását a hasonlatosság és számos egyéb külső jel – az arrafelé szokatlan fehér bőr és szürke szem – mellett nagyapja irataira, s a körülötte történt titokzatos eseményekre alapozza.

Az idézett iratokat a nagypapa mindig magánál hordta egy tárcában, de halálakor a tárca – és az emlékként őrzött két nagy briliáns – eltűnt. Az iratok azonban nemrég előkerültek. Ezek szerint Berdi Kuzsuk – ez ragadványnév, valódi nevét nem árulta el – mezőgazdasági cselédek gyermeke, írástudatlan volt, s tényleg minden hivatalos papírt ujjlenyomattal „írt alá”. A megsárgult papírokból azonban kiderül, hogy dolgozott többször több nyelven tolmácsként, és expedíciókon nagynevű tudósok munkatársaként.

Gyerekei-unokái türkmén neveket kaptak, de ő orosz néven szólította őket. Volt egy menlevele a területi hatóságoktól, és egy felhatalmazása Vlagyimir Iljics Lenintől, hogy Berdi Kuzsuk a forradalom vezérét bármikor felkeresheti – ez utóbbit az unokák átadták az illetékes múzeumnak.

Havonta egyszer egy autó jött, a nagypapa egy hétre eltűnt, majd sok pénzzel jött vissza, 80 évesen még ő tartotta el az egész családot, temetésére pedig még a területi pártbizottságról is eljöttek. Akadt a papírok között egy fotó is, hátán az „analfabéta” Berdi Kuzsuk igen kiművelt írásával.

Ezt a lap átadta több írásszakértőnek – köztük a belügyminisztérium illetékeseinek, s az egyelőre elkészült előzetes értékelések eltérnek, de több szakértő úgy véli, hogy a régi fotón elváltoztatott, s a nagyherceg írására erősen emlékeztető írás látható.

Igen hosszú és részletes cikke végén a Komszomolszkaja Pravda hangsúlyozta: ha akad, aki vállalja a költségeket, DNS-vizsgálattal egyértelműen igazolni vagy cáfolni lehet a feltevést, s talán fény derül a történelem egy további fehér foltjára.