Megállt az idő egy lipcsei lakásban

Wolfgang Becker több nemzetközi díjat is elnyert filmszatírája 1989 őszén játszódik, amikor a kommunista német állam összeomlása immár visszafordíthatatlanná vált. A fal lebontása előtt röviddel Kernerné egy kelet-berlini utcán szívinfarktust kap, kómába esik, és átalussza a kapitalizmus diadalmenetét. Mire 1990 nyarán magához tér, Berlin keleti felére rá sem lehet ismerni. Fia, Alex attól fél, hogy a mama túlságosan felizgatja magát a változások láttán, és egy újabb rohamot már nem élne túl. Ezért úgy dönt, hogy az ágyhoz kötött aszszonynak a hálószobában visszaállítja az egykori NDK-t.

Egy lipcsei építész, bizonyos Mark Aretz számára azonnal a Good bye Lenin ötlött fel, amikor a város egyik általa renovált házában a hét elején egy üres lakásra bukkant, ahol 1989 tavasza óta senki nem fordult meg. A polcokon, a konyhakredencen és a fürdőszobában ugyanis ott porosodott az egykori igazi szocializmus. A rügeni halkonzerv, az 1,35 márkás NDK-s ketchup, a híres-hírhedt Karo cigaretta, az Elkadent fogkrém és egy csomag Esda harisnyanadrág, egy doboz Marella margarin, egy üveg Kristall Vodka, amelyet az NDK-ban annak idején népiesen Blauer Würgernek (kék fojtogatónak) neveztek, valamint egy üveg Vita Cola is.

Mellette pedig egy takarékbetétkönyv, benne 20 keletnémet márkával, továbbá egy 1989 májusában keltezett rendőrségi idézés. A konyhakredenc feletti falinaptáron pedig 1989 májusában megállt az idő. Az iratokból az építész arra következtetett, hogy az egykori lakónak, egy 24 éves fiatalembernek annak idején minden bizonnyal meggyűlt a baja a rendőrséggel. A papírokból kitűnt az is, hogy 1988-ban börtönben ült, s az újabb idézés nyomán valószínűleg jobbnak látta, ha otthagy csapot-papot. A városi hatóságok törik a fejüket, mi legyen a lakással. Felmerült, hogy mindent érintetlenül hagyva – egyfajta történelmi múzeumként – az ajtóra kiírják: „Itt lakik az NDK.”