Létezett Robinson

A régészek most kézzelfogható bizonyítékokkal támasztották alá az irodalomtörténet remekének hitelességét. A Post-Medieval Archaeology című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint az archeológusok a Chile partjaitól közel 700 kilométerre található Juan Fernandez-szigetek nagyobbik tagján, a Robinson Crusoe-szigeten folytattak ásatásokat. Az első munkálatokat 2000 körül végezték, és ekkor megtalálták a szigetlakó nyomait. A leginkább meggyőző nyom az a navigációs osztókörző, amely a hajó tulajdonosáé vagy a navigátoráé lehetett, és Selkirk épp hasonló tisztet töltött be hajóján. Ennek létét a férfi megmentője, Woodes Rogers naplója is alátámasztja: eszerint 1709-ben a szigetre érve matematikai eszközöket látott Selkirk hajóról kimentett tárgyai között. A felfedezés a valódi Robinson életkörülményeit is bemutatja: két sátrat is felállított egy édesvízi forrás mellett, és épített egy kilátót is az öböl fölé, ahonnan kiválóan megfigyelhette a közeledő hajókat. A nem sokkal a megmentése után írt beszámolókban arról számoltak be, hogy a férfi a hajóról magával vitt muskétákkal kecskékre vadászott, és húsukat megette, míg bőrükből ruhát készített. Az ásatásokat végző szakemberek szerint az ásatási eredmények alátámasztják ezeket a beszámolókat, és a helyszínek a jövőben kiváló turistalátványosságok lehetnek majd. Alexander Selkirk hajósinast 1704-ben tették partra egy elhagyatott szigeten, mivel összekülönbözött hajója kapitányával. Öt évet töltött ott, amíg felvette egy angol hajó. A kalandjai alapján írt regény 1719-ben jelent meg, és az a mai napig az angol irodalom egyik leghíresebb kalandregénye. Azt még a szakértők sem tudják biztosan, hogy Defoe és Selkirk találkozott-e valaha, ám az író bizonyosan hallotta a hajótörött történetét, és azt használta fel regénye alapjául.