Kutyaterápiával segítik a gyermekek fejlődését a kolozsvári Kozmutza Flóra-iskolában

Ezek a programok két éve kiegészülnek kutyaterápiás foglalkozásokkal is, amelyek tapasztalatairól Péter Ildikó aligazgató, Dózsa Mónika és Gherman Cristina gyógypedagógus beszélt a Krónikának. Elmondták, első körben huszonegy 0–8. osztályos diák vett részt a Közösségért Alapítvány és a Mol Gyermekgyógyító Program által finanszírozott foglalkozásokon, ebben az iskolai évben pedig harminc gyerekkel tartottak terápiás órákat, melyek keretében a diákok rezilienciájukat és indulatkezelési képességeiket fejleszthették, együttműködést, kommunikációt tanulhattak.

Verbalizálni az érzelmeket Szellő segítségével

Az állatasszisztált terápiás foglalkozások elsődleges célja az volt, hogy az órákon a gyerekek megtanulják azonosítani és verbalizálni az érzelmeiket, majd az itt tanultakat beépítsék a mindennapi életbe. „Speciális nevelési igényű gyerekekről lévén szó, nehezen megy nekik, hogy elmondják, mit éreznek, a legtöbb esetben nem tudják, hogy mihez kezdjenek az érzelmeikkel, ezért arra fektettünk hangsúlyt, hogy elsősorban felismerjék és meg tudják mondani, mit éreznek, és tudják ezeket az érzelmeket kezelni. A második körben már léptünk egyet, és indulatkezelési technikákat, konfliktus- és stresszkezelést próbáltunk számukra tanítani Szellő kutya segítségével” – fejtette ki Péter Ildikó aligazgató.

„Például ha egy gyerektől azt kérjük, hogy egy konfliktus kapcsán mondja el, mit érzett és mit miért csinált, nem biztos, hogy szívesen teszi, ellenben, ha Szellő kérdezi meg tőle, teljesen más érzelmi és akarati állapotba kerül. Játékosabbá lehet tenni az érzelemfelismerést és -megnevezést pont azzal, hogy a kutya állandóan ott van és ráhangolódhatnak. Ezenkívül azt láttuk, hogy a türelem és a késleltetés sokkal jobban működik, ha kontaktusban vannak a kutyával, könnyebben veszik figyelembe, hogy Szellőnek az a jó, ha sorra beszélnek hozzá, sorra simogatják meg, és nem rohanják le” – mondta Gherman Cristina.

Köszönés, simogatás, kézfogás

Szellővel az órák előre meghatározott forgatókönyv szerint zajlottak: rituális köszönés után mindenkihez odament a kutya, és egyenként megsimogatták, majd kezet fogtak Fülöp Csilla kutyafelvezetővel, gyógypedagógussal, Szellő gazdájával. „Ennek abban volt fontos szerepe, hogy a gyerekek megtanultak kivárni, és annak ellenére, hogy mindenki első szeretett volna lenni, tudták késleltetni az igényeiket. Szépen működött ez a folyamat, a kutya nagyon jó motivációs eszköz volt arra, hogy egyszerűnek tűnő célokat is el tudjunk érni” – részletezte Péter Ildikó.

A tevékenységekre több osztályból érkeztek a diákok, ami azért is volt jó, mert így megtanultak nagyobb csoportban működni, nem csak az osztályközösségben, ismerős közegben, ahol a diákok ismerik egymást, és a tanár is nagyon jól ismeri az igényeiket, és akképp alakítja a mindennapi programot, hogy megfeleljen a diákoknak.

„Nagyon szépen beépült a szókincsükbe az érzelmet megnevező szókészlet, árnyaltabban tudják felismerni és kifejezni az érzelmeiket, sokkal korábban tudnak segítséget kérni.

. Én úgy látom, hogy a diákjaim a kutyaterápiás foglalkozások révén megtanultak időt és teret kérni egymástól arra, hogy megéljenek érzelmeket, vagy megnyugodjanak érzelmi állapotokból” – tette hozzá.

Felelős állattartásra is felhívják a figyelmet

Az állatasszisztált tevékenységeknek attitűdformáló szerepük is volt, ugyanis a programban odafigyeltek arra, hogy a diákok a felelős állattartásról is tanuljanak.

Egy Erasmus-program keretében kutyamenhelyen is jártak, ahol szintén a felelős állattartásra hívták fel a figyelmet az alapítvány önkéntesei.

„Próbáljuk egymásba építeni ezeket a projektlehetőségeket, mert úgy gondoljuk, hogy ezekkel a kis tudás- és empátiarészekkel ők jobban meg fogják közelíteni az egészséges embert és az átlagot. Mert lehet, hogy nem fognak labdába rúgni matek- vagy logikai készségeket illetően, de attitűdben, érzelmi kiegyensúlyozottságban igen” – fogalmazott a gyógypedagógus.

A Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájában 1888-ban indult a tanítás egyetlen osztállyal, és azóta szinte megszakítás nélkül folyamatosan működik. 1893-ban adták át az új épületet a Honvéd utcában, amelyet adományokból építettek a hallássérült gyermekek oktatására, és amelyben a Hallássérültek Líceuma ma is működik. A jelenlegi épületet 1959-ben kapta meg az iskola egy kéthektáros parkkal. 1968-ban létesült az első audiológiai kabinet. Abban az időszakban nagyon sok tanuló volt egy-egy osztályban, és két váltásban működött a tanítás. 1990 után számos nyugat-európai alapítvány és humanitárius szervezet képviselői látogatták meg az iskolát, ahol óvodai csoport is működik, és adományokból felépült az új bentlakás, valamint megkezdődött az iskola épületének fokozatos felújítása, átépítése, amely ma már egy modern nyugat-európai színvonalú felszereltséggel rendelkezik.