Közel 30 ezres tömeg vett részt a hétvégén a hagyományos vásáron

„Nem kell vásárolni, ha nem akar! Nézze meg a portékámat! Három pár zokni 6 lej, de magának 5-ért adom” – kínálta az USA-feliratos bokazoknit egy fiatalember a hétvégén a 600. feketetói vásáron. A zsivajban alig lehetett hallani egymás hangját, de alkudni kötelező volt. A minden év október második hétvégéjén megrendezett vásárra mintha az ország valamennyi kofája összegyűlt volna a kalotaszegi dombok tövébe. Körösfeketetó Kolozs megye északnyugati csücskében fekszik, híres vására nemcsak a közeli városok, települések lakóit vonzza, de szép számmal érkeznek vásárlók és kereskedők Magyarországról, Szlovákiából, Ukrajnából, a Moldovai Köztársaságból is. A közel 30 ezres tömeget az egymással párhuzamosan kígyózó, a Király-hágót átszelő út, a vasúti sínek és a Sebes-Körös rendezte barázdákba. Bizonyára nincs olyan portéka, amelyet a kuncsaft ne talált volna meg a vásár öt napja alatt. Trombita-hegedűk, Ceauºescu-arcképes tankönyvek, pénzérmék, giccses festmények, üstök, zakuszkás üvegek, plüssjátékok, autóalkatrészek, könyvek, nippek, a szemétdomb közelében lószerszámok, limlom – lépten-nyomon váratlan élmény várt a bámészkodóra. A kézműves-mesterségek képviselői többnyire forintban kérték a portéka árát. Ébenfából készült söröskupától fonott kosárba fektetett rongybabáig minden kapható volt. A napsütésben hosszú sorokban árasztották naftalinos szagukat a vállfákra aggatott bőrkabátok. Egy besztercei szűcs szerint nem volt túl kelendő az amúgy nagyon olcsó kecske- vagy juhbőrből készült áru. Szerinte Moldvában jobb a piac, ott az emberek hiúbbak, jobban törődnek a külsejükkel. Az erdélyiek számára fontosabb, hogy tele legyen a hasuk, és nem gond, ha kopottabb a ruhájuk. A szűcs véleményét igazolta, hogy a vásárosok előszeretettel turkáltak az egymásra halmozott használt ruhákból. A legolcsóbb helyen 1 lej volt darabja a pulóvernek. A svédországi használt bőrcipőket kínáló fiatalember alig engedett az árból. A kalapos gáborcigánnyal viszont a végsőkig lehetett alkudni a műbőr cipellőkre, miközben esküvel bizonygatta, hogy azok bőrből készültek. Egy györgyfalvi néni egykori stafírungos ládája tartalmát bocsátotta áruba. Kihízta már a vizitkát, a réklit, a lerakott szoknyához ingyen adja a kötényt, a rámás csizma pedig soká bírja még a táncot. Egy kolozsvári rendszámú autó motorháztetőjén tökből, száraz növényekből készült őszi ikebanákat igazgatott egy középkorú nő, a szélvédőn dobozokban kézzel festett karácsonyfa-gömbök sorakoztak. Egyetlen gömböt sem sikerült eladnia. Örült is, hogy nem fizette ki a 100– 120 lejes piacdíjat, amit a jobb helyekért kértek a szervezők, 5 lejért az autó tetejéről kínálhatta áruját a vásár peremén. A nagybányai féldrágakőárusnál mindenki a csillagjegyével megegyező, szerencsét hozó köveket választhatta ki, a vallásosabbja ájtatos vranceai apácáktól szerezhette be a lelket megnyugtató szentképeket. Egy Elvis Presley-frizurás fiatalember ócska tömjénes füstölőt lógatva kántált, 100 eurót kért kopott, pókhálós kalotaszegi ládáiért. A nagyváradi méhészek az aranyló csemege széles skáláját dicsérték, különösen étvágygerjesztő volt a mézben tárolt aszalt gyümölcsöket, magvakat tartalmazó befőttesüvegek látványa. Az éhes-szomjas népség a lacikonyhák, sörsátrak árnyékában ejtőzhetett, ebéd után pedig jólesett fokozni az adrenalinszintet a körhinták valamelyikén vagy csipegetni a vattacukrot és manelét hallgatni. Leontin Ungur polgármester rendkívül sikeresnek és incidensektől mentesnek könyvelte el a vásárt, amelyet ma állatpiac zár. Szerinte a rendezvény igazából a rendszerváltás után nőtte ki magát, az utóbbi években pedig fokozódott az ószerjellege. Mintegy 600 kereskedő osztozott négyzetméterenként a héthektáros vásárterületen, lépten-nyomon rendfenntartó közegek vigyázták a vásárosok biztonságát. A vásárból senki nem tért haza üres kézzel, hisz a környékbeli mondás szerint: „ha nincs is pénzed, Feketetóról akkor sem mész haza vásárfia nélkül.” ---------