Kacagásklub Trierben

A mintegy húsz férfi ésnő – rendőröktől nyugdíjasokon átbanktisztviselőkig – abban mindenképpen egyetért,hogy a jógázva kacagás megváltoztattaéletüket.
„Nevetés közben semmirenem gondolok. Oly mértékben kikapcsolódom, mintsoha máskor” – mondja Jutta Brez, a jógázvakacagás tanárnője, aki az indiai Gaun Sankar Guptávalegyütt hat évvel ezelőtt alakította meg acsoportot. A szemész-optikus asszony időközben elvégzettegy nevetési tanfolyamot, és kiképzéstnyert a nevetés tudományában. „Tanulmányútraküldjük az elménket, és kacagunk” –mondja a 45 éves Jutta. Az óra szabályoscsatakiáltással kezdődik, amire a 30 és 82 évközötti résztvevők mély lélegzetetvéve körbefutnak a teremben. Ezt követőenmegragadják egymás kezét, és – acsatakiáltás hangjaira – ingaszerűen hol egymáshozszaladnak, hol pedig elszaladnak egymástól. „Csak azok nélküli kacagás eredményezkikapcsolódást” – magyarázza a 64 évesGupta, aki 1963 óta él Németországban, ésvalósággal „atyja” a klubnak. Szülőhazájában,Indiában már háromezer éves hagyományavan a kacagó jógának. Meggyőződése,hogy a nevetés alkalmas az élet „tisztáramosására” és a mindennapi stressztől valószabadulásra. A 63 éves Elisabeth két ésfél éve tagja a klubnak és esküszik akacagás jó hatására. Férjeelhunytakor lépett be a klubba, mert attól tartott,hogy depressziós lesz. Walter Stephany rendőrtisztviselő mamár elképzelni sem tudja a napot kacagó jógázásnélkül. Négy éve hűséges tagja aklubnak, és annyira hozzászokott a nevetéshez,hogy reggelente felkelés előtt fél percig nevet.Sajnálatosnak találja, hogy csak kevés férfiteszi ugyanezt.
Gupta fontosnak tartja, hogy az emberekmegtanuljanak nevetni. Míg a gyerekek napjában akár300–400-szor is kacagnak, addig a felnőttek csak tizenötször.Meggyőződése, hogy a túl kevés nevetésbetegséghez vezethet. Ezért egyre több németkórházban alkalmazzák a nevetésterápiát,mivel „a nevetés a legjobb orvosság, s az is marad”.