Japán kiscica a sóvidéki kerámián

A kézművesek, szakemberek giccsnek minősítik, a korondi árusok jó része elhatárolódik a cselekedettől, ám a néprajzos arra figyelmeztet, hogy a kereslet kiszolgálásának jelensége Korondon évszázados jelenség.

„A giccs klaszszikus értelemben ízlésficamot jelent, kirívó eltérést a hagyományostól. Olyasmit, ami anyag- és motívumismeretünk, előzetes kulturális tapasztalataink birtokában »kiüti a szemünket« – fejtette ki megkeresésünkre Miklós Zoltán néprajzkutató, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója.

Az intézményvezető több tanulmányt is közölt már a korondi fazekasságról, kereskedelemről, népi építészeti sajátosságokról, illetve a kézműves termelők helyzetéről – doktori disszertációját is Korondról írta. „Egy agyagból készült, kiégetett, igényesen kivitelezett tányéron a hagyományos sóvidéki minták között természetesen ízléstelennek hat egy madár, szarvas vagy életfa helyett egy japán kiscica\" – mondta el a néprajzos.

Hozzátette: míg a virág- és levélmotívumok igényessége jelentős tapasztalatról, jó kézügyességről árulkodik, a rajzfilmfigura elnagyolt, nem sikerült túl jól. Látszik, hogy a készítőnek is idegen ez a motívum – elemezte az alkotást Miklós Zoltán. Mint elmondta, az ügy akkora figyelmet kapott, hogy a tányér készítője biztosan nem tesz többé hasonló portékát a kirakatba.

Emlékeztetett azonban arra is, hogy ez csak egy kirívó eset, amelyet a közvélemény felkapott, ám sok hasonlót találni még a termelés helyett egyre inkább kereskedéssel foglalkozó Korondon: ma már szinte bármit lehet ott kapni, a székely baseballütőtől a Kínában gyártott székelykapu-makettig, illetve a Hófehérkét formázó kerti törpéig.

Rámutatott arra is, hogy a kereslet kiszolgálása régóta létező jelenség, ami egyes esetekben megkérdőjelezhető, de biztosította a település megmaradását jólétben, míg más falvak elnéptelenedőben vannak. A kínálatnak a kereslethez való igazodása a 20. század elején kezdett kibontakozni: a korondiak 1910–1915-ben a vörösre égetett, máz nélküli agyagedények (különféle fazekak, ételhordók, korsók) készítéséről a díszkerámiára tértek át.

A székelyudvarhelyi fazekas céh tagjai a dokumentumok szerint már évszázadokkal azelőtt panaszkodtak a „korondi és más kontárokra\", akik a céhen kívül készítették agyagedényeiket, így nem kellett megfelelniük az ott elfogadott minőségi követelményeknek, és a céhek tagjainál jóval olcsóbban értékesíthették portékájukat – tudtuk meg a szakembertől.

Korábbi divatos giccsek

Azzal, hogy a korondi kézművesek áttértek a díszkerámia készítésére, megkezdődött a népművészetnek a vásárlói igényekhez való alakítása: magyarán, azt gyártották, amire kereslet volt. Sokáig a más vidékekről idelátogató fürdővendégek tették ki a vásárlóközönség nagyját: a szászok kívánságára kék-fehér, a románoknak virágmotívumokkal gazdagon ellátott edények készültek.

Az 1940-es években, a „kicsi magyar világban\" a fürdőemlékek voltak a divatos giccsek: szinte bármit, egy lakkozott fadarabot vagy medveszobrocskát is el lehetett adni „Emlék Erdélyből!\" felirattal. A nyolcvanas években nyomtatott Jancsi és Juliska-figurák díszelegtek minden házban – a néprajzos ismer olyan híres korondi fazekast, aki annak idején ilyesmiket készített. Véleménye szerint ugyanígy giccsnek minősül a nem megfelelő anyaghasználat: voltak, akik dukkófestékkel vagy diszperzittel festették meg a cserepeket, amiket ki sem lehetett égetni, vagy legfeljebb az első használat során lepattogtak.

Újra változik a piac

A néprajzos szerint nehéz meghatározni a minőségi mércét, hiszen a saját műhelyében bárki azt gyárt, amit akar, és a piacon mindenki fenn akar maradni. A piac pedig, úgy tűnik, ismét változóban van: mára a magyar turisták helyett – akik korábban a házi áldásos használati tárgyaktól a székelykapu-makettekig bármit megvettek erdélyi emlékként – a románok a legfőbb vásárlók, ez várhatóan újra alakít majd a kínálaton.

A korondi kézművesek, kereskedők piaci érzéke és megújulási készsége figyelemreméltó, öröklődő tulajdonság – világított rá Miklós Zoltán, hozzáfűzve, a település kézművesei e tulajdonságoknak köszönhetően tudták átvészelni a válságokat. A településen sosem szűnt meg a kerámiakészítés, bár egyre inkább előtérbe került a kereskedelem, amelyre most már a televízió, a rajzfilmek is erősen hatnak.