„Fut, robog a kicsi kocsi…”

A sepsiszentgyörgyi Szeles József vasútmodellező a Székely Nemzeti Múzeum restaurátora, aki évtizedig kirakatrendezőként alkotott. Saját építésű parkjában 17 mozdony és negyvennél több személy- és teherautómodellje sorakozik. Soha sincs otthon mindegyik, jelenleg is több látható különböző kiállításokon, versenyeken.
Jó szem, ördöngös kézügyesség, türelem, kitartás, műszaki ismeretek, a fém és a műanyag feldolgozásának, a ragasztási és a feliratozási technológiáknak az ismerete szükséges ahhoz, hogy valakiből sikeres vasút-modellező lehessen.

Vér vízzé nem válik

Szeles Józsefnek már a nagyapja is vasutas volt. Édesapját korán elveszítette, de gyerekként az volt az álma, hogy lesz neki is kisvasútja. Kolozsváron, amikor a kirakatrendező szakra járt, nagyon közel lakott az állomáshoz. Azzal szórakozott, hogy kiment az állomás felett átívelő repülőhídra, és bámulta a szerelvényeket. Az állandóan a sínek közelében ácsorgó fiatalember szemet szúrt az állomásfőnöknek, azt hitte, öngyilkosságra készül. Ő mutatott először terepasztalt Szeles Józsefnek, akit teljesen elbűvölt a gyönyörű kisvasút. Az iskolában ösztöndíjat kapott, pironkodva meséli, hogy a pénz egy részét eltagadta az otthoniak elől, abból vásárolta az első gyári modelleket.

Minden modellező gyűjtőként kezdi

Szeles József gyűjteménye szépen bővült, azonban Sepsiszentgyörgyre hazakerülve nehezen talált útbaigazítást. Magyarországon azonban már az 50-es évektől működik a vasútmodellezők országos szövetsége, ennek tagjai karolták fel a fiatal sepsiszentgyörgyi gyűjtőt. 1983-ban Budapesten szervezték meg az európai  vasútmodellezők nemzetközi kiállítással egybekötött kongresszusát. Szeles József ott látott először kézzel készített modelleket. A kirakatrendezés is ezermesterség, gondolta, és megépített egy vasúti kocsit. Már az első modellekkel benevezett versenyekre, persze az első eredmények gyengébbek voltak. Rájött, hogy nem elég a kézügyesség, felszerelés, szerszám kell a sikeres modellezéshez. A befektetés meghozta gyümölcsét, már a 80-as évek végén nemzetközi versenyeket nyert, a modelljei nélküle ugyan, de bejárták egész Európát, Londontól Moszkváig. Hogy saját terveket, fotókat készíthessen, elhatározta, hogy a román állami vasút mozdonyait és kocsijait modellezi. Kijárt a sepsiszentgyörgyi vasútállomásra, lefényképezte, lerajzolta, majd elkészítette az ott veszteglő szerelvények pontos kicsinyített mását. A kilencvenes évek végétől már minden nemzetközi versenyen, kiállításon dobogós helyezést ért el. 1989 után megalakult a romániai vasútmodellezők szövetsége is Bukarestben. Szeles József 2001-től hat éven keresztül a Szent György-napok keretében Sepsiszentgyörgyön szervezte a szövetség évi nemzetközi kiállítását.

120-szor kisebbek az igazi mozdonyoknál

Az autómodellező leteszi a kész kisautót a járdára, és az ott elindul, a vasúthoz azonban pálya kell. Van, aki terepasztalt épít, és gyári modelleket futtat rajta. Szeles Józsefnek alacsony, több mint húszéves terepasztala van, azon futtatja a saját készítésű modelljeit, ha azon szaladnak, bátran viszi a versenyekre, mert a versenypályán is megállják a helyüket. A modellek az európai szövetség által meghatározott léptékek szerint készülnek. A sepsiszentgyörgyi alkotó közepes, vagyis 1:120 léptékkel dolgozik, tehát a modell pontosan 120-szor kisebb, mint az eredeti. Egy működő mozdony hossza 8-9 centiméter. Nem lehet fiktív dolgot építeni, a versenyeken csak már létező vasúti mozdonyok és kocsik modelljeit fogadják el, legyen az a legelső gőzmozdony vagy a legmodernebb elektromos. Elég egyetlen reszelőnyomást eltéveszteni, és a két-három milliméteres alkatrészt ki lehet dobni.

Egy évig készül egy modell

A modell abban különbözik a játéktól, hogy pontosan olyannak kell lennie, mint az eredeti. Szeles József megszerezte a nemzetközi vasútmodellező bírói jogosítványt, meséli, hogy volt olyan szentpétervári kollegája, akinek az volt a vesszőparipája, hogy a küllőket is megszámolta, anynyi van-e, mint az igazi gőzmozdony kerekén. Egy mozdony elkészítése körülbelül egy év, egy kocsi két-három hónap alatt készül el. A saját építésű modelleknél megengedett a gyári meghajtómotor és a gyári áramszedő kerekek használata. Szeles ugyanazokat az alapanyagokat használja, mint a vasútmodell-készítő gyár, vagyis műanyagot és fémet. Ezt a modellező szakboltokban lehet beszerezni, viszonylag drágán. Ezért is alakult úgy, hogy a nemzetközi versenyeken  a díjazottak nem pénzjutalmat, hanem több száz euró értékű csomagot kapnak. Egy motor és néhány fogaskerék már ötszáz eurót ér. Egy kész gyári vasút-modell 300–400 euróba kerül, bár percenként jön le a gyártószalagról. Egy kézzel készített modellnek tehát hatalmas az eszmei értéke. A valós ára nem olyan nagy, de ahhoz mindenképpen túl drága, hogy például egy gyereknek ajándékozzák. A kézi modelleket a gyűjtők veszik meg. Szeles József nehezen válik meg az egyedi daraboktól, de amint meséli, négy modell árából az egész háza fűtésrendszerét elkészíttette.