Falra vetített falvédők

Az egész úgy kezdődött, hogy Madaras Sándor idegsebész szólt Bartha József képzőművésznek, hogy jó néhány felvédő boldog tulajdonosa, és szeretné, ha mások is látnák gyűjteményét. „Négy éve gyűjtöm a falvédőket, hatszáz van belőlük – mesélte az idegsebész. – Házról házra is jártam, hogy megszerezzem őket, de a legtöbb darabot tulajdonképpen a betegeimnek köszönhetem. Aki megtudja, hogy gyűjtöm, szívesen hoz nekem faluról falvédőt.”

„Hol hit, ott szeretet…”

„A legtöbb falvédőn a szöveg és a kép is vallásos témájú. A házi áldásos a leggyakoribb, de akadnak, amelyek bánatos nők panaszát sírják el, vannak olyanok is, amelyek a férfi-nő viszonyról, mások az egyedülálló férfi bánatáról szólnak” – mondta el Madaras. Bartha József képzőművész kapott a kiállítás ötletén, és úgy gondolta: annak semmi értelme, hogy néprajzi kiállítás legyen az ötletből. Párját ritkító, hangulatos, rendhagyó tárlatmegnyitót tervezett – főzőcskézéssel, evés-ivással egybekötve, a tárlat házigazdája az ARTeast Alapítvány és a Látó folyóirat szerkesztősége volt. A falvédők egy részét elvitték Sepsiszentgyörgyre, ott lefényképezték őket, és a marosvásárhelyi B5 stúdióban a fényképeket felvetítették a falra, majd Bartha József, Birtalan Kölök Zsolt, Bob József, ifj. Fekete Zsolt, Irsai Zsolt, Sebesi Sándor, Szabó Zoltán Judóka képzőművész a vonalak mentén felrajzolta a képeket, a szövegeket a falakra. Irsai Zsolt elmondta: „úgy terveztük, hogy a falon cérnával húzzuk meg a vonalakat, felragasztjuk a fonalat, de egy hét után rájöttünk, hogy a munka így több hónapig tartana.”

A cérnát selyemszálra cserélték

„Sárosi Bernadett művészettörténész könyvében az áll, hogy egy bécsi divattervező 1871-ben találta fel a falvédőt, amely később Erdélyben is elterjedt” – mondta el Láng Zsolt író. Keszeg Vilmos néprajzkutató könyvében azt írja: körülbelül ebben az időszakban vezették ki az erdélyi házakból a füstöt, tehát a konyhák tiszták lettek. Láng Zsolt szerint a falvédők úgy váltak később művészi alkotássá, hogy a cérnát kicserélték selyemre, a nagy öltéseket egészen apró öltésekre, és ekkor már szinte gobelinné váltak. Irsai Zsolt képzőművész szerint a rajzmotívumok között fellelhetők a barokk belső építészeti minták másolatai, illetve könyvekből származó illusztratív jellegű rajzok is, amelyek legtöbbször a boldogság, a biztonságérzet utáni vágyat fejezik ki. A falvédők eredetileg kőfalak betakarására szolgáltak, otthonosabbá, melegebbé tették a belső tereket, és általában a tiszta szobában aggatták őket a falra. Talán babonából írták rájuk mindazt, amit el szerettek volna érni.

A szabógallérleves

Amíg a képzőművészek, írók a falvédőről értekeztek, szabógallérleves készült. Bartha József ötletgazda szerint azért esett erre a levesre a választásuk, mert az egyik leghosszasabban készülő étel. Közben folyamatosan fogyott a szilvapálinka, a vörösbor. A kiállítóterem kicsinek bizonyult, de szerencsére az időjárás a résztvevőkkel tartott, akik így kivonultak a patinás épület tornácára, ahol elkezdődött a jóízű pletykálkodás, terefere.

M. É.

Láng Zsolt: Erdélyi falvédőleves

A kiállításavatón Láng Zsolt bemutatta igen eredeti receptjét: „Az erdélyi falvédőleves itt ismertetett változata a nevét Madaras Sándor marosvásárhelyi agysebészről kapta, akinek erdélyi falvédőgyűjteményétől e leves kifundálójának leesett az álla (és nagyot koppant). Végy többféle falvédőt. Ne feledd, hogy a falvédő ízértéke attól is függ, minő vidéken volt honos. Ne sajnáld a válogatásra fordított időt. A falusi falvédő íze nem olyan, mint a városié. Hasonlóképpen: a magyar egészen más aromával rendelkezik, mint a román vagy a szász. Mint ahogy az erdélyi földön tenyésző félistenek sokkal szilajabbak a pestbudaiaknál. Ilyen vonatkozásban a felirat értékes felvilágosítással szolgálhat, mert az egyértelmű hovatartozáson túl egyebeket is elárul. Van magyar származású román falvédő, és van tőről metszett román is. Az a román feliratos falvédő, amely magyar fordításban így szól: »Adjon az Úristen bort, búzát, békességet«, valószínűsíthetően magyar falvédő románosítása a Mezőségről ellenben »Az Úristen és Avram Iancu megvéd minden bajtól« felirat a románok lakta ősi móc vidékre vall. Ugyanígy megállapítható, hogy a magyar falvédő a szászokhoz közeli Oklándról (»Ragyogj, ragyogj héttornyú Erdély«) vagy a svábok lakta Nagykárolyból (»Nudli után sört igyál«) való-e. Igazi szakácsok az efféle árnyalatokra is ügyelnek. Hogy csupán egyetlen példát hozzak, a szászos falvédőlevesbe semmiképpen nem való rántás, míg a svábos szinte megköveteli azt. Az ízek harmonizálásánál sem feledhetjük a népek együttélésének sajátosságait: van, ami egyberakható, van, ami nem. Más vonatkozásban sem árt az óvatosság: klerikális intelmű falvédőt (»Isten szeme mindent lát«) csak mértékkel keverjünk pajzánkodóval (»Kezed járjon, ne a szád«), vagy monarchiást (»Egy az Isten, egy a császár«) sarlós-kalapácsossal. Ha szükséges, az alapanyagok begyűjtése során forduljunk szakértőhöz, aki ránézésre megmondja, mit ér a kosár tartalma, és kiválogatja az oda nem valókat. Miután ily módon tehát begyűjtötted a hozzávalót, tedd oda hideg vízben, fedd le, és lassú tűzön hosszan főzd. A habját, ahányszor csak kell, merd le. Kóstolgatás által ellenőrizd, mikor kész. Amikor már a cselédlány hónaljának vagy netán a falusi konyha ablakpárkányára kitett muskátlinak szaga elárasztja az egész ízlelő szervet, akkor leveheted. Konyhádat, sőt egész házadat betölti a fövő leves párája, ami kellemesen birizgéli az ízbimbókat. Szűrd le, majd a szűrőben maradt zagrácból (a puhára főtt, összegubancosodott falvédőből) készíts gombócot, s úgy add a leveshez. A zagrácgombóc készítésének módját máshol megtalálod.

Figyelmeztetés: tilos a falvédőket főzés előtt megmosni, mert az értékes ízanyagok szinte teljesen eltűnnek, mint megszállt országból az őslakosok.”