Erdély mint élő-lélegző laboratórium

Tekergőző, macskaköves utcák; kék, zöld, okkersárga házak egymás hegyén-hátán; kiskertek, virágok, körtefák; a háttérben legelők, ahonnan a tehenek az esti harangszóra maguktól visszatérnek; a háttérben pedig a sűrű erdő – mindez óriási csoda az Észak-Amerikából érkező egyetemisták számára. A Notre Dame Egyetem építészhallgatói azt kutatták az erődtemplomok falvaiban – Szászfehéregyházán, Szászkeresztúron és Szászszentlászlón –, hogyan őrizhetik meg az ott lakók életformájukat úgy, hogy közben ne maradjanak ki a huszonegyedik század áldásaiból sem.

„Ez a hely a fenntartható fejlődési megoldások élő-lélegző laboratóriuma – magyarázta Krupali Krusche, az egyetem építészprofesszora, aki elsőként vitt hallgatókat Erdélybe. – Talán ez az egyetlen hely Európában, ahol a tizenharmadik századi életmód maradványai máig megtalálhatók.”

Hiába azonban a viszonylagos elzártság, az egykori szászok lakta falvakba rohamosan tör be a modern Románia és a modern világ: a fiatalok elhagyják a környéket, máshol keresnek megélhetést – a német ajkúak többsége Németországba távozott. A diákok az épületeket vizsgálva arra kerestek választ, hogyan lehetne a falvakba becsempészni a modernizációt – a régi épületek, a régi közösség megóvása mellett. A csoport azonban nem csupán elméleti munkát végzett – konkrét tervrajzok születtek, melyeket a Drezdai Műszaki Egyetem közreműködésével most könyvformában jelentetnek meg, mely a majdani renoválásnál kész mintaként szolgálhat a falusiak számára.

„Erdélyben létezik az az élet, amit a mai zöldek ideálisnak képzelnek el – környezetbarát növénytermesztés, helyben készült élelmiszer, természetes elemekből készült házak, kicsi, összetartó közösség” – fejtette ki Krusche, miért olyan fontos ez a kutatás számára. A nyugati életszínvonalhoz szokott diákok először csak azt látják, milyen nagy itt a szegénység, „később azonban rájönnek, mennyire másként gazdagok ezek az emberek – milyen harmóniában és nyugalomban élnek a természettel és egymással”.