Egy elveszettnek hitt film kalandjai

Valószínűleg az 1945-ben visszavonuló magyar csapatok egy tábori mozijának szánt filmjéről van szó, legalábbis erről árulkodnak a tekercsek eredeti papírdobozán látható jelek. A postai címzés jól kivehető, mely szerint a feladó a filmet forgalmazó Hungária Film Részvénytársaság, a címzett pedig a Cenzúrabizottság, amely akkoriban minden forgalmazásra szánt kópiát köteles volt ellenőrizni és az engedélyokiratot kiadni vagy a kiadást megtagadni.

A dobozok egyikéből, az első „felvonás” mellől összegyűrve előkerült a kópia technikai „kezelőlapja” is, amely azt rögzítette, hogy a 16 mm-es másolat még nem vetített kópia. Az okmány 1943. október 25-én kelt, a film fővárosi bemutatójával csaknem egy időben. Az első tekercs végén még a filmkópiáknál ekkoriban szokásos „felvonásjelző” és a fénykiíráshoz szükséges próbakockák is megmaradtak.

Az 1943 májusában forgatott és öt hónappal később bemutatott film nem sokat pereghetett a tábori mozikban, hiszen a front közeledtével a magyar csapatok visszavonulni kényszerültek, és nem sokkal később már a film alkotói, a rendező-író Vaszary János és felesége, a főszerepet alakító Muráti Lili sem voltak Magyarországon.

A kópia hamarosan a felvidéki Burza család birtokába került, egy üveg pálinkáért cserébe. Az új tulajdonos ugyan levetíteni nem tudta, csupán sejtette, hogy többet ér, mint egy liter pálinka. A két tekercs közben a család ebedi (szlovákul Obid) házának padlására került, ahol hosszú évtizedekig aludta Csipkerózsika-álmát. A szenzációszámba menő „leletre” még akkor sem derült fény, amikor a család később a házat eladta.

Csak akkor, amikor az ebedi ház évtizedekkel később újból gazdát cserélt. Az új tulajdonos lelkiismeretének köszönhető, hogy a film végül viszszajutott eredeti tulajdonosához, Burza Olgához, aki ekkor már Párkányban, egy lakótelepi lakásban lakott. Az idős asszony nem tudta ugyan, hogy mihez kezdjen a váratlanul előkerült örökséggel, amihez még voltaképpen szülei jutottak hozzá, így előbb ideiglenesen egy garázsban tárolta évekig, majd felkerült a lakásba, a kamra legfelső polcára. Hosszú évek múltán végül a fia jelentkezett a Filmarchívumnál, hogy kiderítsék, egyáltalán értékes-e, amit csaknem 70 éve őrizget a család.