Domborművek faragás nélkül

Becze László saját maga kifejlesztette technikával alkot, domborintarziákat készít. “Ez faragás nélküli eljárás, amellyel domborműveket lehet készíteni fából”, határozza meg az eljárás lényegét interjúalanyunk. Elmondása szerint ez az eljárás kezdetleges formában már évszázadokkal ezelőtt ismert volt, azonban napjainkra feledésbe merült. A domborintarzia technikával, legalábbis annak a Becze László által kifejlesztett változatával olyan alkotások készülnek, amelyek a hagyományos népi művészetben faragással, modern technológiával pedig kopírmarással állíthatók elő. 

Egy Madonna inspirálta 

Becze László, aki végzettségét tekintve mérnök, 1991 óta foglalkozik domborintarzia készítéssel. A kiindulópontot egy Máriát és a kis Jézust ábrázoló fa dombormű jelentette, melyet ajándékba kapott. Ezt szemlélve, egy szép napon rájött, hogy egyszerű lombfűrészgéppel hasonló művet lehet készíteni. Az eljárás, mely az évek során sokat tökéletesedett, a műszaki szempontokat ötvözi az alkotói érzékenységgel. A folyamat a megörökítendő kép stilizált megrajzolásával indul. A rajzot fel kell vinni egy deszkára, ezt pedig kivágni lombfűrésszel. Ezután következik a megmunkálás: élcsiszolás, valamint dőlt- és domborcsiszolások különböző kombinációi. Az elemeket fapácokkal színezi, a soron következő lépés az összerakás. Ezen múlik, hogy mennyire sikerül leképezni a látványt térben. Az elemeket ragasztással rögzíti, utána pedig már csak a lakkozás van hátra. Egy domborintarzia elkészítése nagyon aprólékos, precíz munkát igényel. Az egyik, 25X18 centiméteres alkotás 136 darabból állt össze, melyek között gyufafej méretű is van. Kezdetben elsősorban a kultikus tematika dominált a kolozsvári domborintarzia-készítő munkáiban, idővel azonban bekerültek a témák közé és fokozatosan egyre nagyobb teret kaptak a magyar nyelvterület kulturális és építészeti értékei. Becze László plakettjeiről főleg műemléképületek, városképek köszönnek vissza: Csíksomlyó, Medgyes, Beszterce, Segesvár, Törcsvár. Visszatérő témái közé tartozik Mátyás király kolozsvári szobra és a Szent Mihály templom. 

A kedvenc témák változatai

A domborintarziás plakettek általában 6-20 darabos sorozatokban készülnek, de vannak egyedi darabok is, melyeket megrendelésre vagy kedvtelésből készített a mester. Kedvenc témáit hat, nyolc, esetenként tíz változatban is elkészítette már. “Nem akarok leragadni”, mondja Becze László, s bevallja, gyakran a gazdasági megfontolás viaskodik benne a művészi kreativitással. A Becze László keze alól kikerült domborintarziákat népművészeti boltokban, vásárokban lehet megvásárolni. Májustól októberig szinte minden hétvégéje foglalt, folyamatosan hívják művelődési, hagyományápoló rendezvényekre. Sokat járt Magyarországra, újabban rendszeres kiállítónak számít Medgyesen, Segesváron és Kolozsváron. 

Önálló kifejezési mód 

Munkásságát díjjal jutalmazta a Magyar Kézművességért Alapítvány, melynek kiállításain rendszeres résztvevő. Egyik munkája bekerült a Vatikán által Rómában megszervezett 100 jászol címet viselő kiállításra. Egyik legkedvesebb munkája egy 14 darabból álló fali kompozíció, melyen Jézus keresztútját örökítette meg. Az A3 és A4 méretű fali képek Budapestre kerültek, a Verbita Lelkigyakorlatos Ház kápolnájába. A domborintarzia-készítés nem csupán egy technika, hanem önálló alkotói módszer. “Tulajdonképpen kifejezési mód. Tudni kell ebben gondolkodni. Arra törekszem, hogy ne egyszerűen egy templomot vagy egy várat örökítsek meg, hanem olyat alkossak, ami semmilyen más technikával nem fejezhető ki”, fogalmazza meg alkotói hitvallását Becze László.